Last chance

Ott álltam a ház elött,amit mindig is szerettem volna élöben látni.Nagy ház volt,de még is visszafogott."Nincsenek otthon." Vontam le a következést,mert nem láttam se kocsit,se lámpafényt a házban.
"Akkor várok,mást úgy se tudok tenni."Leültem a bőröndömre és vártam.Vártam és vártam.......
Már este volt...."huh de gyorsan repül az idő".Egyre csak hűvösödött az idő,ezért kihalásztam a pulcsimat a bőrönd aljáról (hol máshol lenne).Felvettem és vissza is ültem a helyemre.A mai nap minden ellenem játszott,mert el is kezdett esni az eső.Szakadó esőben,egy szál pulcsiban ott ültem a bőröndjeimmel az út mellett.

Már lassan napok teltek el így,hogy ott ültem és vártam.Harmadik este minden megváltozott.Teljesen meg voltam fázva,alig voltam magamnál.Már késő este volt,amikor valaki a vállamra tette a kezét.Összerezzentem....a legrosszabra gondoltam!Megfordultam és könnycseppek jelentem meg a szememben.Nem hittem el,hogy ő áll elöttem,teljes életnagyságban.Megfogta a bőröndjeimet és bevitte a házba.Én ott áltam és bámultam magam elé üveges tekintettel.

-Gyere...nem gondolod,hogy te majd itt maradsz!-fogta meg a csuklómat és behúzott maga után.
Egy szót se szóltam,csak hagytam hogy magával húzzon!Beérve a házba teljesen elámultam,pedig még csak a nappalit,a konyhát és a lépcsőt láttam.Egyszerűen mesés volt!Harry a nappaliba vitte a cuccaimat,én meg ott áldogáltam az ajtóban.Kezében egy pokróccal jött vissza.
-Jajj....be se mutatkoztam...Harry vagyok!-vigyorgott.
-Szia,Hope vagyok...de tudom,hogy ki vagy!És nagyon köszönöm,hogy beengedtél,mert ott fagytam volna halálra!
-De miért ültél ott?-terítette rám a pokrócot.
-Huhh....hosszú történet.
-Gyere,ülj le a nappaliban,én egy perc és jövök.-azzal el is tünt a konyhában.
Belépve a nappaliba elállt a lélegzetem.Leültem a kanapé közepére és jól betakartam magam.Harry 2 bögrével tért vissza és a szemben lébö kis asztalra letette.

-Tessék,válassz egyet és kostold meg.
-Köszönöm.-vettem el az egyik bögrét.
Isteni volt a forró tea,ami benne volt.A meleg folyadék átmelegítette a testem.
-Nah....hallgatlak.-mosolygott.
-Hát az úgy volt,hogy.....