-Nah...hallgatlak.
-Az úgy volt,hogy....14 évesen ismertelek meg titeket és szerettem meg a zenéteket.Akkor nagyon elkezdtem érdeklődni Anglia iránt.Megfogadtam,hogy az érettségi után kiköltözöm.És így is tettem.Foglaltam egy albérletet,ki is fizettem,csak az egész átverés volt.Utolsó esélyemként idejöttem a házad elé,hát ha találkozunk.És most pénz,lakhely és kaja nélkül itt vagyok nálad.
-Hope nagyon sajnállak,és addig maradhatsz itt amíg csak szeretnél.Nem hiszem el,hogy ilyen emberek vannak!-csapott mérgében az asztalra.-De amúgy hova valósi vagy?
-Amerikában születtem,Los Angelesben.Tudom,van egy kis akcentusom.-mosolyodtam el.-De Harry nem szeretnék a terhedre lenni.
-Te nagyon buta vagy!Hova mennél más hova?Mit csinálnál?
-Hát....nemtudom.
-Na látod.Szóval addig maradsz ameddig csak akarsz.-kacsintott.
-Köszönöm Harry.-öleltem meg.-De várj egy picit..nem Louissal laksz együtt?
-De igen,fönt alszik.-és ördögien elmosolyodott.-Te is arra gondolsz,amire én?-kérdezte.
-Igeen!-És felindultunk az emeletre.Harry ment elöl és megállt egy ajtó előtt.Mutatta,hogy maradjak csöndben és benyitott.Mentem utána szépen,lopakodva.Az ajtót becsuktam magam után és oda mentem Harry mellé.3-ig számolt,és az út közben megbeszélt terv szerint rávetettük magunkat Louis ágyára.Elkezdtünk ugrálni rajta,hogy Louis minél hamarabb fölkeljen.Sokat olvastam arról,hogy Louis álmában sokat mocorog;kapálódzik és rugdos.Át ez nem csak pletyka,hanem igaz tény!Louis úgy gyomorszájon rúgott,hogy leestem az ágyról és bevertem a fejem.
-Jajj Hope! Úgy sajnálom,nem akartalak megrúgni! Nagyon rossz alvó vagyok! Tényleg sajnálom!
-Semmi baj Louis,csak... -felhúztam a pólómat a hasamnál- ...pár kék-lila folt a hasamon és egy nagy fejfájás. - röhögtem. -Amúgy szia.
-Szia.Ömm... Harry elmondta,hogy hogy kerültél ide és csak azt akarom mondani,hogy addig maradsz,amíg csak akarsz. -mosolygott.
-Köszönöm,és nagyon hálás vagyok nektek.Harry hol van?
-Itt! -ugrott elő mögülem. -Felhívom a többieket,hogy átjöjjenek és megismerd őket.
.-Nem szükséges,ezért ne zavard őket!
-Szia Niall.Szólj a többieknek és gyertek át.Van egy meglepetésem! -mosolygott rám. -Nem Niall ...nem az ...ne találgass! ...Niall nem egy kaja! ...Jó,akkor 10 perc múlva. Szia.
-Az hiszi,hogy egy kaja vagyok? -kuncogtam.
-Igen ...nagyon beteg a gyerek!
-Addig nézzünk Spongya Bob-ot. -szólt Louis a távirányítót a kezében lóbálva.
-Oké! -mondtuk egyszerre Harryvel.
Csöngettek.Louis és Harry kimentek az ajtóhoz,engem a nappaliban hagyva.
-Gyertek a nappaliba srácok. -mondta Harry.
-Vas Happenin? - hallottam meg Zayn hangját,és a többiek a nappali ajtajában megtorpantak.
Én szép lassan felálltam és megfordultam.
-Sziasztok.Hope vagyok. -mosolyogtam a 3 döbbent fiúra.Miután meglepettségükből visszatértek közén szépen helyet foglaltunk a kanapén.Harry elmesélte a fiúknak,hogy hogy kerülök ide,aztán én meséltem magamról.Szép kis este volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése