HELP!!!

Zene:Huhahahaaa...

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!!!!

Sajnálom sajnálom sajnálom!!!!!!!

Kövezzetek meg, és csináljatok amit akartok, mert lehanyagoltalak titeket!! :s

Nem tudok elégszer elnézést kérni, de meg voltak a gondjaim. 

(tudom ez nem minősül kifogásnak)

De a karácsonyra való tekintettel össze szedtem magam és meghoztam az új részt!
Jó olvasást és sok sok sok komit ha lehetséges!!!

Puszi: Viih :D <3

HOPE

Újabb nap, újabb szép reggel. Magamra se ismerek, amikor már "hajnali" 6-kor a konyhában sürögtem - forogtam. Éppen 12 tojásból csináltam rántottát a fiúknak.
- Jó reggelt. -köszönt egy ismerős hang, amitől összerezzentem. Reméltem, hogy nem lesz még egy alkalom, hogy kettesben maradok vele.
- Reggelt. -válaszoltam. Nem fordulok meg! Nem fogok a szemébe nézni! Nem nem nem!
Már az utolsó részt szedtem ki a serpenyőből és a tányérra tettem. A reggelivel a kezemben fordultam meg és indultam el az asztal felé. Csak gondoltam, hogy megúszom Louissal a beszélgetést, de nem sikerült. Pont mögöttem állt. Kezeimből kivette a tányért és visszatette a konyhapultra. Próbáltam menekülni, ezért hátráltam, de a pultnak ütköztem. Louis a két kezét a pultra tette úgy, hogy ne tudjak elmenni. Csíkos pólóját néztem, mert nem mertem belenezni szemeibe.
- Meddig fogjuk ezt még csinálni? -kérdezte.
- Mire gondolsz? Nem értem miről beszélsz! -még mindig csak mellkasának beszéltem.
- Arról, hogy kerüljük egymás társaságát és nem mersz a szemembe nézni. -állam alá nyúlt és felemelte fejemet. Kék szemeit az enyémbe fúrta, amitől kirázott a hideg.
- Louis, kérlek, hagyj békén!
- Egyszer úgy is át kell esnünk ezen a beszélgetésen, szóval nem. A fiúk még úgy is alszanak, van időnk beszélgetni.
- Louis te hallod miket beszélsz? Nem ismerek rád!
- Igen és most szépen mindent meg fogunk beszélni! -nyomott még jobban a pultnak. Csak imádkozni tudtam, hogy valaki jöjjön és leállítsa Louist.
- Louis mit csinálsz? -állt meg az ajtóban Harry. Hát persze, mindig ő az én őrangyalom.
- Mi csak, beszélgetünk. -mondta Louis.
- Ez szerintem nem beszélgetés. Megmondtam, hogy ne menj Hope közelébe. -sétált oda hozzám és kezemnél fogva magához húzott. Amennyire csak lehetett hozzábújtam.
- Ülj le az asztalhoz, én majd a kaját elintézem. -suttogta a fülembe. Fogtam magam lehajtott fejjel az asztalhoz ültem, pont az asztalfőre. A már kihűlt rántottat Harry berakta a mikroba és megmelegítette. Tekintetem ez után folyamatosan Louist követte. Poharakat vett ki a szekrényből és narancslevet öntött. A többiek is lassan leszivárogtak és elfoglaltak egy-egy széket. Úgy néztünk ki, hogy ugye én ültem az asztalfőn és érdekes módon Louis a másikon (szembe velem). Mellettem Harry és Niall ült, Louis mellett meg Zayn és Liam.
- Mi ez a gyilkos hangulat? Lehet érezni a feszültséget a levegőben. Valami történt? -kérdezte Liam, ezzel megtörve a csendet
- Semmi. Inkább az a kérdés, hogy mit csinálunk ma? - válaszolt rögtön Harry ez.terelte a témát.
- Hát Rose azt mondta, hogy ma szabadnapunk van. -mondta Niall.
- Tényleg a lányok mikor jönnek? -kérdezte Zayn.
- Holnap délután 2-kor száll le gépük a Londonban, de Sam azt mondta, hogy ma még beszélünk. -szólaltam meg már én is. Ez után újabb kínos csönd telepedett közénk.
- Ki segít leszedni az asztalt? -tettem fel a kérdést.
- Majd én! -szólalt meg rögtön Louis.
- Majd inkább én, hagyd csak Lou. -mondta Harry. Louis felállt az asztaltól és elviharzott. Még azt is hallottuk, ahogy becsapódik szobája ajtaja. Egyre jobban kezdtem félni Louistól és a fiúk sem értettek, hogy miért viselkedik így.
- Nagyon finom volt s reggeli. -ölelt magához boldogan Niall.
- Örömmel csináltam. -mondtam neki.
- Kinek van kedve videó játékozni? -fordult felénk Zayn.
- Én megyek szívesen. -mondta Liam.
- Majd én lealázlak titeket. -nevetett fel Niall. Mosolyognom kellett a 3 fiún, akik mint kisgyerekek rohantak be a nappaliba.
- Őrültek! - fordultam Harry felé, aki már a fél asztalt leszedte.
- Mondták már. -vigyorgott.
- Amúgy a mosogatógépbe beraktam a tányérokat, csak a poharakat kell elmosni.
- Akkor azt majd én megcsinálom.
- Rendben, még letorlom az asztalt. Azzal én elkezdtem a poharakat mosogatni, Harry meg törölgetni. Egy pillanatra a nappali felé pillantottam a nagy üvöltözéseket hallva és az egyik pohár kicsúszott a kezemből. Nagy csörömpöléssel a mosogatóban végezte és összetört. Én meg nagyon okosan utána nyúltam és gyönyörűen elvágtam a tenyerem.
- Áuh. -szisszentem fel.
- Mi történt? -jött oda Harry, de rögtön észre is vette a vért.
- Menj föl a mosdóba és inkább ott most meg a kezed. És persze várj meg, mert lefertőtlenítem és bekötöm a kezed, csak ezt eltakarítom innen.
- Oké, de vigyázz magadra. -mondtam. Azzal elindultam fel az emeletre. Tenyeremből egyre csak buggyant ki a vér. Fájt rettenetesen. Beérve a fürdőbe a csap alá tartottam kezemet és hideg vizet engedtem rá.

Már jó pár litert pazaroltam el, amikor hallottam, hogy az ajtó becsukódik és a kulcsot valaki ráfordítja a zárra.
- Azért kulccsal nem kellett volna bezárni az ajtót. -zártam el a vizet és megfordultam. Teljesen ledöbbentem. Na ki állt megint velem szemben? Hát Louis, ki más?
- Mit csináltál a kezeddel? -lépett oda hozzám és megfogta a kezem. Olyan gyorsan történt, hogy moccanni se tudtam.
- Louis ez fáj. -motyogtam.
- Jajj, bocsi. De ülj le a kád szélére, addig előkeresem a kötszert. Nem tudom miért, de azt csináltam, amit mondott. Féltem tőle, de most még is kedves volt és nem erőszakos. Kivett a szekrényből egy fehér dobozt, amin egy piros kereszt volt. Kiszedett belőle jódot és kötszert.
- Félsz tőlem? -jött oda hozzám.
- Egy kicsit.
- Nem foglak még egyszer bántani, ezt megígérem. Ez most egy kicsit kellemetlen lesz. -kezemet kezébe fogta és tenyeremet elkezdte jóddal letisztítani. A seb nagyon csípni kezdett.
- Ne húzd el a kezed légyszi. -nézett a szemembe.
- Bocsi, de nagyon csíp.
- Tudom és bocsánat.
- Nem te tehetsz róla, én voltam a hülye. Inkább köszönöm, hogy segítesz.
- Ez a legkevesebb. De még nem válaszoltál, hogy mit csináltál?!
- Mosogattam és az egyik pohár nem szimpatizált velem. -erre a kijelentésemre felnevetett, amitől nekem is nevetnem kellett.
- Most komolyan megnevettettelek? -mosolygott és már kezdte bekötni a kezem.
- Hát, úgy látszik.
- Ennek örülök. És... akkor... nincs kedved este megnézni valamit velem?
- De van, persze.
- Akkor jó. Kész is vagyunk. Lehetőleg ne csinálj semmi veszélyeset.
- Oké, akkor te mosogatsz.
- Rendben. -mosolyogva léptem ki az ajtón és Harryvel találtam szembe magam.
- Miért volt bezárva az ajtó? -kérdezte,de gondolom amikor Louist meglátta kijönni mögülem rájött.
- Harry nyugodj meg. Louis csak ellátta a sebem.
- Ez igaz? -nézett át a vállaim fölött.
- Igen. -bólintott Louis.
- Bocsi fiúk, de még beszélnem kell a lányokkal. -azzal elsétáltam Harry mellett és bementem a szobámba.

VIVIEN

Megőrülök! A sok bőrönd között nem találok meg semmit!
- Lányok hova tettem a laptopom? -üvöltök le a szobámból.
- A feketébe! .jött a válasz Kleo-tól. És tényleg ott volt. Mire mennék a lányok nélkül? Tuti semmire.


- Sziaaa...! -üvöltöttem, mikor már Hope-pal videóhívásban voltam.
- Vivi, de jó végre látni. Már olyan régen beszéltünk, hogy a hajad is visszanőtt.
- Hát igen. De akkor holnap ki tudnál jönni elénk a reptérre?
- Persze, megbeszélem a fiúkkal, hogy vigyen ki valaki. Harry jó lesz,
- Ííííííí.... imádlak! Persze, hogy jó lesz! -kezdtem el tombolni.
- Jól van, nyugi. Biztos tetszeni fogsz neki. -biztatott. Sosem voltam megelégedve az alakommal. Ezért imádom ennyire. Mindig tudja, hogy hogy kell felvidítani az embert. Tisztelem és csodálom is a sok és kifogyhatatlan kedvességéért.
- Na rendben csajszi. Holnap végre újra látlak. De most megyek, mert Kleo és Domi sehol sem tartanak (nem tudják mit vegyenek fel, hogy elájuljanak tőlük) -suttogtam.
- Szia Vivi, akkor holnap. És feküdjetek le időben! Meg persze puszilom a többieket.
- Átadom, szia.