Upsz

A kocsi a belvárosban fékezett le,egy 4 emeletes tégla ház előtt.Mark kinyitotta az ajtómat és segített kiszállni.
-Te itt laksz?
-Igen.A negyedik emeleten.
-Hogy hogy nem a szüleiddel laksz?
-Mert nem volt a legjobb a viszonyunk.És szegény húgom meg ott maradt.
-Van húgod?
-Igen,Jessie-nek hívják.15 éves.
-Biztos olyan aranyos lehet,mint a bátyja. -pirultam el a kijelentésemen.
-Ezt bóknak veszem. -vigyorgott- De gyere már,ne fagyoskodjunk itt kint.Amúgy is mindjárt esni fog.Azzal kézen ragadott és bementünk a házba.Versenyeztünk,hogy ki ér fel előbb,én a lépcsőn vagy o a lifttel.Mikor felértem az emeletre teljesen sötét volt.Alig láttam el az orromig.Egyszer csak egy erős kéz fonódott a derekam koré és harapó fájdalmat éreztem nyakam jobb oldalán.Sikítani próbáltam,de egy hatalmas puha tenyér útját állta hangomnak.Ledermedtem.Egyszerűen a legrosszabbra tudtam gondolni.Ha nem Mark szórakozik velem,akkor valami elmebeteg aki... Az illető a kezét levettem számról és másik kezéhez hasonlóan a derekam köré fonta.A harapás is gyengült a nyakamon,de legjobban akkor nyugodtam meg,amikor megszólalt.
-Bocsi,ha túl erősen haraptalak és ha megijesztettelek. -mondta tök lazán.
-Mark,BAZD MEG! -üvöltöttem rá- úgy rám ijesztettél.Azt hittem szív rohamot kapok.És eléggé erős volt a harapás! -mondtam már nyugodtabban.
-Bocsi -és csókot lehet a harapás helyére.
Beleborzongtam. Úgy érzem valami más kapcsolat van köztünk Markkal. Minden egyes érintésénél egy kis szikra elpattan. Amikor a közelében vagyok mindig megnyugszom. Amikor a reptéren voltam és hozzá szálltam be,akkor is lehetett érezni,hogy izzik a levegő körülöttünk. Gondolkozásomból arra eszméltem fel,hogy világos van és a kezét lóbálja a szemem előtt. Megráztam a fejem. Ő csak elmosolyodott és elkezdett magával húzni. Már megint az a pici szikra elpattant közöttünk. A folyosó legvégén egy aranyos kis barna ajtó előtt megálltunk. A kulcsaival kezdett babrálni,de bejutottunk. Egy hangulatos kis lakás volt,az igazi londoni lakásokhoz méltóan. Kicsi konyha; étkező; egy nappali és három ajtó. Egyik a mosdó,másik a vendégszoba és a harmadik az o szobája. (avatott bele a dolgokba) Elősször is a szobájába mentem,ami lehet,hogy kicsit bunkóság volt,de arra nagyon kíváncsi voltam. Belépve rögtön lehetett látni,hogy ez egy fiú szoba. Pár ruhadarab a földön. A szoba a barna színeiben pompázott,egy franciaágy (fő a kényelem);egy éjjeliszekrény; egy íróasztal;kettő ruhás szekrény és egy hatalmas tükör.
-Tetszik? -kérdezte.
Megrezzentem,mert nem gondoltam,hogy itt áll és engem figyel. Bólintottam egyet,amire ő elmosolyodott.
-Gyere,mutatok valamit. -azzal elindult ki az előszobába,felvette kulcsait és kinyitotta a bejárati ajtót.
-Hova megyünk?
-A kedvenc helyemre. -adta a sokat mondó választ.
-Oké. -törődtem bele.
Kiérve az utcára a épület túloldalához menntünk ami egy sikátor részben volt. Egy nagyobb ajtóhoz mentünk,ami lakattal volt bezárba. Mark hamar kinyitotta és előre engedett. Már megint korom sötét volt. Utálom a sötétet! Aztán egy kattanás és elém tárult egy varázslatos hely.
-Ez régen egy raktár volt és üresen állt itt. Pár barátommal csináltuk meg ilyenre és ha volt időnk lejöttünk ide edzeni. Csak ugye a munka közbeszólt és ők se és én se járok már ide hónapok óta.
-Nagyon szép lett.
-Van kedved kipróbálni? -fordult felém.
-Perszeee! -ujjongtam.
-Ezek a volt barátnőmé voltak. Nyugi minden héten kimosom. Tessék vedd fel. -nyomott a kezembe pár ruhadarabot. -Ja igen,és itt tudsz átöltözni.

Ahogy beléptem a szobába egy kisebb öltötő szerűséghez tudtam volna hasonlítan. Egy szürke NIKE-s póló; sportmelltartó és egy bővebb melegítőgatya volt az "edzőruhám". Kisétálva a kis szobából Markot az óriási tükrök előtt állva találtam meg. Fáslit tekert bal tenyerére. Éreztem amikor befogta a szám,hogy valami seb van a tenyerén.
-Mi történt a tenyereddel? -sétáltam oda hozzá.
-Csak mosogatás közben elvágtam,semmi különös.
-Értem. Akkor kezdhetjük? -csak kicsit voltam felpörögve.
-Persze.
-Oké. Csak szólok,hogy nem foglak megkímélni és neked sem kell!
-Én 7 évet karatéztam,nem fogsz meghatni. -vigyorgott.
-Akkor kezdjük. -mondtam és kicsit hátrább sétálva szembe álltam vele és mind ketten meghajoltunk.
Kb. egy perc farkasszemezés után rátámadtam. De szó szerint. Ott ütöttem és rúgtam,ahol tudtam. A baj csak az volt,hogy a nagy részét tompította. Ő se tétlenkedett. Kamatostul visszaadta a támadásaimat. Mikor már mind ketten teljesen kifáradtunk levettem a pólóm és a sarokba hajítottam. Mark arcán egy kanos mosoly jelent meg,ami nekem a "csak ennyit tudsz" szavakat sugallta. Neki iramodtam,aminek a vége az lett,hogy a lábamat megfogta és kigáncsolt. Az esést még érzékeltem,de utánna se kép,se hang.