Bebugyolálva kint fagyoskodtam az erkélyen.Nem is vettem észre,hogy sírok.Könnyeim végigszánkóztak arcomon,és a pokrócon landoltak.A holdat bámultam.Hallottam ahogy nyílik az ajtó,aztán meg bezárul.A sötétben nem láttam ki az,de tudtam hogy nem lehet más mint Harry.Leült mellém és valamit lerakott a kis asztalkára.Öngyújtó lángját pillantottam meg,aztán egy gyertya fénye világította meg Harry,és az én arcomat.Átölelte vállamat és magához húzott.
-Tudod Louissal egy nagyon szoros kötelék van köztünk,de most én sem értem mi volt ez az előbb.Virág... neked tetszik Louis,igaz?
Most mit csináljak???Megnyíljak Harry előtt,vagy leplezzem az érzéseimet.... Nem... De,megbízom benne!!! Csak nem lesz semmi baj.
-Harry... tudod én nem az vagyok,akinek láttok.Ez csak egy álca!
-Ezt hogy érted?
-Huhh... Senki tudja,hogy ki vagyok igazából.Nem nyílok meg az emberek előtt,csak egy álcát látnak.Hope,aki kedves mindenkivel,mindig nevet és sosem szomorú. -egy kis hatásszünetet tartottam és vártam,hogy mond-e valamit.
-Folytasd kérlek... -tette kezét a vállamra.
-Volt még kisebb koromban,hogy rossz társaságba keveredtem és folyton kihasználtak.Megaláztak... többször leitattak és... és egyszer még be is drogoztak.Sajnos nem tudtam egy hamar leállni a szerrel.Nem szóltam senkinek róla,de a nagyim rájött.Egyszer rajtakapott ahogy szívtam!Szerencsémre nagyi nem szólt erről senkinek,és segített leállni.Ő mindig is nagyon közel állt hozzám,de így... -szünetet tartottam és letöröltem könnycseppjeimet.- Na meg a szüleim is rengetegszer veszekedtek.Sokat sírtam ezért esténként,meg amikor nem látott senki.Meg... meg... -na itt sírtam el magam.
-Shh... -ölelt magához- Hope nyugodj meg és akkor mond el,ha úgy érzed nem baj ha tudok róla.
-Rendben!Meg... vagdostam magam.
-Mitcsináltál? -emelte fel a hangját Harry.
-Ez szörnyű!Hope ezt abba kell hagynod! -fordított maga felé- Megértetted?
-Igen,de Harry erről ne szólj senkinek,jó?
-Jó megígérem.Felejtsük el.De akkor most mi a helyzet Louissal?
-Azt kell mondjam,hogy többet érzek iránta,mint barátság.De nem fogok tenni semmit.Nem azért vagyok itt,hogy összejöjjek vele.Ha mást választ engem nem zavar. -hajtottam le a fejem,hogy ne lássa könnyeim.
-Rendben.Ha bármi lenne nekem elmondhatod.Szívesen meghallgatlak és segítek ha tudok.
-Köszönöm Harry... ez sokat jelent nekem.
Csönd telepedett közénk.Vicces volt,hogy egyszerre ásítottunk egyet.
-Szerintem feküdjünk le és pihenjük ki ezt a mai napot.
-Jó ötlet,de előtte kérhetnék még egy csésze teát?
-Persze -nevetett.
Mikor már órák óta nem tudtam aludni felkeltem.Telefonomat a kezembe véve lementem a nappaliba.Már egy jó ideje lent voltam,amikor megszólalt valaki.
-Látom te se tudsz aludni.Mi a baj? -hozta rám a frászt Zayn.
-De megijesztettél Zayn!És csak rosszat álmodtam.De te miért nem alszol?
-Gondolkozom.
-Min?
-Inkább kin... Louis zavar egy kicsit.
-Ó értem.Akarsz beszélni róla? -nyeltem egy nagyot.
-Hát olyan furcsa mostanában.Eléggé eltávolodott tőlünk.Sosincs velünk,csak ha próba,interjú vagy ilyesmi van.Mindig elmegy vagy a szobájában kuksol.És ez a csaj... nem is szólt,hogy van neki!Sose láttam még ilyennek.Jobban örülnék neki,ha ti lennétek egy pár. -nézett rám komolyan.
-Ömm... eléggé elfáradtam.Szia Zayn. -azzal felrohantam a szobámba és kulcsra zártam az ajtót.Nagy nehezen,de álomba sírtam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése