2012. szeptember 13., csütörtök

A good night

Reggel elég későn keltem.Már 11 is elmúlt.Pizsiben lekecmeregtem a konyhába,ahol egy levelet találtam a hűtőn.
~ Jó reggelt Álomszuszék!
Ne aggódj nem tűntünk el,csak a menedzserünk hívott,hogy megbeszélés van és ott vagyunk.Kb. dél fele már otthon leszünk.Azt terveztük,hogy elmegyünk valahova kajálni.A nap további részét majd kajánál kitaláljuk,de ne aggódj nem fogsz unatkozni! ;) - Harry xx
Ui.: Csináltam neked egy isteni szendvicset reggelire.Ez a specialitásom.Eddig senki sem panaszkodott rá.Jó étvágyat! :)  -  Nialler
A levél végére érve elmosolyodtam.Felmentem a szobámba.Egy lengébb összeállítást választottam,mert elég meleg volt és hét ágra sütött a nap.A ruhákkal a kezemben a fürdőbe vonultam.Letusoltam,fogat mostam és megcsináltam a hajam.Felkötöttem a hajam,egy kis szempillaspirál és már kész is voltam.
A konyhában kutakodva az üveg ajtós kis szekrényben pillantottam meg álmaim szendvicsét.Két ropogós bagett között saláta;sonka és valami ínycsiklandó szósz volt.Nem tudtam megfejteni,hogy mi lehet benne,de eszméletlen lett.

A mennyei étel elfogyasztása után házigazdáim munkáját megkönnyítve neki láttam a mosogatásnak.Pont mire végeztem,kulcs zörgését hallottam meg a zárban.Gondoltam poénosan meglepem drága barátaimat.Egy jól időzített ugrással kint termettem az előszobában.Arra viszont nem számítottam,hogy Niall gyorsabb lesz,és pár centire előtte értem földet.Őrangyala ez esetben Zayn volt,aki a szokásos "Vas Happenin" szövegét elmondva időben kapcsolt,és megmentette Niallt,a gravitáció miatti földre eséstől.Mindenki röhögésben tört ki,míg én megbánó pillantásokat küldtem áldozatom felé.
-Ez a második ilyen tréfa volt Hope,csapj bele. -jött oda hozzám Louis egy pacsira.
-Fiúk,milyen volt a megbeszélés? -érdeklődtem.
-Fárasztó,de most nem ez a fontos! Milyen volt a szendvicsem? -kérdezett Niall.
-Hát,hogy is mondjam? Ennél finomabbat még soha sem etten.
-Ennek örülök,de mikor megyünk már kajálni? -nyavajgott.
-Felőlem most is mehetünk,csak 5 percet kérek.
-Akkor 5 perc!
5 perc múlva már a kocsiban ültem ebben a ruhában.

Sajnos eleredt az eső és lehűlt az idő,ezért nem jöhettem az eredeti választásomban.Louis a Nando's nevű kajálda előtt fékezett le a kocsival,ami szőke barátunk kedvenc helye.
A vacsora egész jól telt,és mikor hazaértünk mindenki hulla fáradt volt.Nem is értem hogy bírják ezt a fiúk,de ma nem engedem,hogy elmenjünk bárhova is!Inkább pihenjenek!Lehet,hogy még rám fognák,hogy fáradtak!Gondolkozásomból a combon rezgése zökkentett ki.Kicsit furcsálltam a dolgot,de kapcsoltam,hogy ez csak a telefonom lehet.Gyorsan kikaptam a helyéről és felvettem.
-Szia Mark!Mizujs?Minden rendben veled? -csak kicsit örültem a hívásának!
-Huh... szia Hope.Mi van RedBullt ittál?Amúgy semmi különös.Van egy szabad estém és meg szerettem volna kérdezni,hogy nincs-e kedved velem tölteni. -a hangja egyre csak halkabb lett.
-Persze,hogy lenne kedvem!Nagyon örülök a meghívásnak.
-Akkor 7kor ott... várjunk csak.Lett albérleted?
-Emlékszel hol raktál ki?Gyere oda.
-Igen,akkor 7kor a ház előtt.Szia.
-Szia.
7 előtt 5 perccel léptem ki a szobám ajtaján.Ugyan abban a ruhában voltam,mint ebédkor,mert nem javult az idő.Leérve a nappaliba 5 szempár szegeződött rám.
-Hova hova? -kérdezte Harry.
-Csak az egyik barátommal találkozom.És ti addig tudtok pihenni.
-Várjunk csak... -emelte fel a mutató ujját a magasba Louis- én úgy tudtam,hogy csak minket ismersz itt Londonban,ez nem így van?
A fiúk most Louisról rám emelték a tekinteteiket.Mikor elkezdtem volna kitalálni valami kamut megszólalt egy autó dudája.
-Bocsi srácok,de most mennem kell.Majd jövök.Jó pihenést. -azzal kisiettem az ajtón.


Mark egy Mini Morrisból szált ki, ami a kedvenc autóm.Mikor odaértem hozzá megölelt és egy puszit nyomott az arcomra.Annyira aranyos volt,hogy én is ugyan ezt megcsináltam.Kinyitotta nekem az ajtót,én beszálltam és bezárta az ajtót.Átsietett a másik oldalra,beszállt és elindultunk.
-Mit fogunk csinálni. -érdeklődtem felé fordulva.Szeretem tudni a dolgokat előre.
-Majd meglátod.Nem fogunk unatkozni. -és sejtelmes mosoly ült ki az arcára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése