Memories

-Köszi fiúk ezt a csodálatos délutánt,de eléggé elfáradtam és ugye meg is vagyok fázva.Louis megmutatnád,hogy hol tudnék aludni? -néztem az említett fiúra kérlelően.
-Persze,nézek egy szobát. -azzal el is tűnt.
-Én csinálok forrócsokit. - mondta Harry és ő is eltűnt.
-Én majd felviszem a bőröndöket. -fogta meg az említett tárgyakat Zayn és eltűnt.
-Én majd felkísérlek.Gyere. -nyújtotta a kezét Liam.Elfogadtam és felhúzott a kanapéról.
-Ez nem ér,én mit segítsek? -kérdezte Niall szomorúan.
-Niall te majd segítesz kipakolni. -azzal kézen ragadtam a szőke srácot.Liammal és Niallal az oldalamon mentem fel az emeletre.Louist látva kijönni az egyik szobából arra mentünk.
Belépve az "új szobámba" megtorpantam.Meseszép volt.És ez nem volt minden,egy nem kicsi erkélyem volt.Az erkélyen egy kisebb hintaágy és egy kis fa asztal.Mikor kinézelődtem magam, (mert ugye a hátsókert felé nézett az erkélyem) visszamentem a szobába.Niallt találtam a bőröndjeimmel,és az íróasztalon egy bögre forrócsokit.

-Akkor lássunk neki. -álltam a szöszi mellé.Ahhoz képest,hogy Niall a legkisebb fél fejjel magasabb volt nálam.Ez nem igazság!
-Akkor te kezd azzal -mutattam a kék bőröndömre- én meg eszel -mentem oda a virágos bőröndömhöz.
-Okés! -szalutált.Miközben pakoltunk tök sokat beszéltünk és jobban megismertük a másikat.Bár róla már elég sok mindent tudtam,de volt olyan amit nem.Egyszer csak Niall felsikít:
-Szeretleek! -és hátulról megölel.
-Én is szeretlek Niall,de most mi ez az ölelés?
-Ez... -és elém tolja az ír zászlós pólómat.
-Jajj,hát igen... ez az egyik kedvenc felsöm.
-Tudod,hogy én mennyire imádlák? -fordít maga felé.
-Hát... nem nagyon.
-Ennyire... -és megölelt.
-Niall... nem kapok levegöt... -nyögtem ki a szavakat nehézkesen.
-Upsz,bocsi. -és végre hagyott levegöhöz jutni.
-Inkább pakolj! -utasítottam.
-Rendben. -ment vissza a böröndhöz.
-Ö... Virág,ezt inkább vedd át te.
-Ja,oké persze. -a fehérnemüim voltak a börönd alján- Te addíg pakold azt. -mutattam a brit zászlós böröndömre.Én addig a fehérnemüimet pakoltam a fiókokba.
-Huh... ez... aszta...
-Hát igen,abban vannak a emlékeim.(rajzok,kulcstartók,kis szobrok,közös képek a barátokkal,a laptopom,a telefonom)

-És ez mi?... One Direction Story... Te történetet írsz rólunk?
-Mi? -kikerekedett szemekkel fordultam meg- Niall azt tedd le!
-De mi ez?Valami szerelmi történet?
-Niall add ide. -rohantam oda a fiúhoz.
-Nem! Addig nem,amig nem mondod meg,higy kivel jössz össze benne!
-Add ide! -próbáltam elvenni töle.Ebböl egy kis kergetözés lett,amig ki nem ment az erkélyre,és be nem zárta azt.Ez által nem tudtam kimenni utánna.Vigyorogva lóbálta a megviselt kék füzetet a kezében.Én gyilkos pillantásokkal meredtem az üveg túl oldalán mosolygó fiúra.
-ADD MÁR IDE! -kiabáltam.
-Te velem jöttél össze? Na nemár! Ezért kellett annyira parázni? -jött be az ajtón.
-Tudod,hogy mennyire szemét vagy? -vettem el töle a füzetet,és elraktam az íróasztal egyik fiókjába.
-Tudom és bocsi. -jött megölelni,de én eltoltam.
-Nem fogok megbocsátani! -indultam meg a szekrényem felé.
-Biztos vagy te abban? -ragadta meg a derekamat és elkezdett csikizni.
-Jó... jó megbocsáátok... cs... csak hagyd... abbaaaa...
-Oké.
-Niall most segítesz,vagy csak zavarsz? -álltam csípöre tett kézzel.
-Segítek!
-Rendben. -mentem vissza a szekrényenhez.
Kisebb csönd után Niall megint megszólalt:
-Ök a szüleid? Aranyosan néznek ki.
-Hát igen,nagyon szeretem őket.

-És ö... -nyelt egy nagyot- ö a pasid?
-Csak volt,de szakítottunk azért,mert ide jöttem!Megvádolt azzal,hogy biztos megcsalnám,aztán indulásom napján összejött mással.
-Gyere ide -és magához ölelt.
-Niall neked tényleg olyan jó az ölelésed,mint ahogy mondják! -mosolyogtam rá.
-Köszi.És ök? -mutatott a legnagyobb képre.
-Ök a legjobb barátnöim!Mindent együtt csinálunk.... Jézus Isten Niall!Nem is szóltam nekik,hogy ide értem!Magamra hagynál kérlek?
-Persze... lent leszek,ha kell valaki. -kacsintott és kiment.

A laptopom elöttem... az ágyon ülök.Várom,hogy felálljon a rendszer.Skypera felnézve látom,hogy Vivi fent van.Hívást indítok....
-ÍÍÍÍÍ....csajszi mi van veled?Már azt hittem,hogy valami baj van.És milyen a hely?Nehéz volt odatalálni?Kedvesek a szomszédok?És.... -árasstott el a kérdèseivel.Nem értem hogy csinálja,hogy nem vesz levegöt közben és nem fullad meg!
-Vivi nyugi.Most nem tdok válaszolni.Egy óra múlva beszéljünk és a csajokat is hívd át.Majd akkor mindent elmondok.Rendben?
-Igen,de...
-Szia... -és bontottam a beszélgetést.