Joy and Sorrow

http://www.youtube.com/watch?v=jT12rUWMBKY&feature=channel&list=UL

Ha már laptop közelben voltam bekövetem a fiúkat.Facebookra is felnéztem.Pár üzenet,semmi izgalmas.Kopogtattak.Harry lépett be az ajtó.
-Szia.Látom szépen berendezkedtél. -nézett körbe- Tök otthonos lett a szobád.
-Harry... ideülnél mellém kérlek?! -paskoltam meg a helyet magam mellett.
-Valami baj van? -ült le mellém.Nem mondtam semmit,csak a nyakába vetettem magam és elsírtam magam.Csak simogatta a hátam és nem mondott semmit.
-Harry megmentetted az életem... ha nem fogadsz be,talán... ma már nem élnék... köszönöm... örökre az adósod leszek.
-Ne butáskodj Hope,meg amúgy is örülök hogy összehozott a sors.
-Harry szólnál a többieknek is? -néztem rá nagy szemekkel.
-Persze... fiúk.-mondta és a 4 ember megjelent a szobában- Tudtam,hogy nem bírjátok ki és hallgatóztok.
-Fiúk én... köszönöm a sok törődést! -néztem rájuk könnyes szemekkel.
-Jajj... csoportölelés! -mondta Louis,mindenki körém gyűlt és megöleltek.
-Srácok szeretném bemutatni nektek a legjobb barátnőimet.Azt kéne csinálni,hogy...-mondtam el a tervemet.

Elérkezett a megbeszélt időpont Vivivel.Skypera felmentem és ahogy Vivi feljött,rögtön videóhívást indított.
-Sziasztok csajok. -integettem a kamerába,ahogy megláttam barátnőimet.
-Szia Hope. -mondták egyszerre.
-Csajok... bocsi,hogy nem jelentkeztem,de nem nagyon tudtam,mert...-meséltem el nekik az ideérkezésemet és az azt követő pár napot.
-Jézus isten,és most hol vagy?Hogy sikerült albérletet találni? -kérdezte Sam.
-Lányok,nem fogjátok elhinni,hogy hol vagyok... Srácok előjönnétek?!
-Sziasztok lányok. -mondták egyszerre.A csajok a döbbenettől leesett állal néztek a kamerába.
-Ömm... hahó! Éltek még?
-ÁÁÁ... sziasztok fiúk! -visítottak.
-Lányok kérlek ne visítsatok,már így is a jobb fülemre félig süket vagyok! -mondta Louis.
-Bocsi... nah szóval... sziasztok,Vivien vagyok.
-Helló srácok,én Kleopátra vagyok,de csak szólítsatok Kleonak. -kacsintott.- És ö itt a húgom Dominika. -mutatott Domira.
-Hellósztok,és inkább csak Domi.
-Helló srácok.Sam vagyok.Ömm... örvendek a szerencsének.
-Szerintem nekünk nem is kell bemutatkozni. -mondta Niall.
-Niall te tényleg szőke vagy! -gúnyolódott Zayn.(bár teljesen igaza volt)
-Lányok,mit szólnátok ahoz,ha hétvégén eljönnétek hozzánk és itt lennétek egy darabig?... Úgy is nyár van,vagy nem? -mosolygott Harry.
-Komolyan mondod? -kérdezte Vivi.
-Persze,gyertek nyugodtan... elég nagy ez a ház,mindannyian elférünk benne. -mondta Louis.
-Rendben. -mondták egyszerre a csajok.
-Majd még beszéljetek Hopepal és kimegyünk elétek a reptérre.
-Ez tök szupi lesz,köszi srácok. -ölelgettem meg az 5 jómadarat- Beszélhetnék a csajokkal?
-Persze,mi már itt se vagyunk. -kacsintott Zayn.
-Sziasztok lányok! -mondták egyszerre a fiúk.
-Sziasztok fiúk! -utánozták őket a lányok.Én ezen csak felröhögtem,és figyeltem ahogy eltűnnek a fiúk a szobámból.Még egy jó darabig beszélgettem a csajokkal,hogy mi van otthon,de gyorsan témát váltottunk (vagy is ők váltottak,én meg csak hallgattam őket).Mindenki a kiszemeltjéről kezdett el áradozni.Mikor már végre lenyugodtak elköszöntem,és kikapcsoltam a laptopom.
Mivel nem voltam álmos,és nem volt semmi elfoglaltságom lementem a nappaliba a fiúkhoz.
-BUUUU! -ijesztettem meg őket.(ami sikeres volt,mert Niall leesett ijedtében a kanapéról)A többiek csak elkezdtek röhögni rajta.
-Hope... ezt máskor mellőzd,oké? -puffogott a szöszi.
-Ahogy akarod... Amúgy meséljetek srácok,kinek melyik barátném tetszik? -néztem végig a társaságon vigyorogva.
-Ezt honnan veszed? -pirult el göndörke.
-Onnan drága Harry,hogy 1. elpirultál, 2. nem vagyok vak, 3. meg minek hívnál el 4 vad idegen lányt a házadba. -soroltam érveimet.A többiek csak tátott szájjal bámultak rám. -Na,hallgatlak titeket.
-Na jó,be kell valljam,hogy megfogott valami Viviben.-adta be a derekát Harry.
-Nekem Kleo tetszik, -szólalt fel Zayn- olyan kis vadóc első ránézésre.
-Sam szerintem pont én vagyok,csak lányban. -mondta Liam.
-Domi gyönyörűen néz ki! -mondta Niall.
-És mindenféle kaját be tud falni. -röhögtem fel- amúgy srácok kicsi a világ,mert pont a lányoknak is úgy tetszetek,hogy Samnek Liam,Dominak Niall,Vivinek Harry és Kleonak Zayn.A fiúk mind elvigyorodtak.
-De én nem mondtam semmit! -jelentettem ki komolyan,de elnevettem én is magam.
-Louis és neked ki tetszik? -kérdeztem "plátói szerelmemtől".
-Ömm... nekem már... van barátnőm. -motyogta.
-MI? -mind a négy fiú Louis felé nézett.
-Most mi van? -akadt ki.
-Mióta van barátnőd? -kérdezte Harry.
-És hogy hívják? -kérdezte Zayn.
-Egyáltalán mikor akartad bemutatni? -kérdezte Liam.
Niall  csak a fejét tömte,én meg a kanapéba kapaszkodtam,hogy ne essek össze.
-Még csak pár napja,Ellynek hívják,és majd valamikor.Ha eljönnek a lányok,bemutatom őt is.
Amikor Louis közölte a tényeket elsápadtam.Harry pont rám nézett és eltátogta,hogy menjek fel és majd beszélünk.
-Ömm... srácok hosszú volt ez a nap... elmennék lefeküdni... Sziasztok! -azzal sarkon fordultam és felrohantam a szobámba.Az ajtót  becsaptam,felkaptam a pokrócomat és az erkélyen leültem a hintaágyba.

Memories

-Köszi fiúk ezt a csodálatos délutánt,de eléggé elfáradtam és ugye meg is vagyok fázva.Louis megmutatnád,hogy hol tudnék aludni? -néztem az említett fiúra kérlelően.
-Persze,nézek egy szobát. -azzal el is tűnt.
-Én csinálok forrócsokit. - mondta Harry és ő is eltűnt.
-Én majd felviszem a bőröndöket. -fogta meg az említett tárgyakat Zayn és eltűnt.
-Én majd felkísérlek.Gyere. -nyújtotta a kezét Liam.Elfogadtam és felhúzott a kanapéról.
-Ez nem ér,én mit segítsek? -kérdezte Niall szomorúan.
-Niall te majd segítesz kipakolni. -azzal kézen ragadtam a szőke srácot.Liammal és Niallal az oldalamon mentem fel az emeletre.Louist látva kijönni az egyik szobából arra mentünk.
Belépve az "új szobámba" megtorpantam.Meseszép volt.És ez nem volt minden,egy nem kicsi erkélyem volt.Az erkélyen egy kisebb hintaágy és egy kis fa asztal.Mikor kinézelődtem magam, (mert ugye a hátsókert felé nézett az erkélyem) visszamentem a szobába.Niallt találtam a bőröndjeimmel,és az íróasztalon egy bögre forrócsokit.

-Akkor lássunk neki. -álltam a szöszi mellé.Ahhoz képest,hogy Niall a legkisebb fél fejjel magasabb volt nálam.Ez nem igazság!
-Akkor te kezd azzal -mutattam a kék bőröndömre- én meg eszel -mentem oda a virágos bőröndömhöz.
-Okés! -szalutált.Miközben pakoltunk tök sokat beszéltünk és jobban megismertük a másikat.Bár róla már elég sok mindent tudtam,de volt olyan amit nem.Egyszer csak Niall felsikít:
-Szeretleek! -és hátulról megölel.
-Én is szeretlek Niall,de most mi ez az ölelés?
-Ez... -és elém tolja az ír zászlós pólómat.
-Jajj,hát igen... ez az egyik kedvenc felsöm.
-Tudod,hogy én mennyire imádlák? -fordít maga felé.
-Hát... nem nagyon.
-Ennyire... -és megölelt.
-Niall... nem kapok levegöt... -nyögtem ki a szavakat nehézkesen.
-Upsz,bocsi. -és végre hagyott levegöhöz jutni.
-Inkább pakolj! -utasítottam.
-Rendben. -ment vissza a böröndhöz.
-Ö... Virág,ezt inkább vedd át te.
-Ja,oké persze. -a fehérnemüim voltak a börönd alján- Te addíg pakold azt. -mutattam a brit zászlós böröndömre.Én addig a fehérnemüimet pakoltam a fiókokba.
-Huh... ez... aszta...
-Hát igen,abban vannak a emlékeim.(rajzok,kulcstartók,kis szobrok,közös képek a barátokkal,a laptopom,a telefonom)

-És ez mi?... One Direction Story... Te történetet írsz rólunk?
-Mi? -kikerekedett szemekkel fordultam meg- Niall azt tedd le!
-De mi ez?Valami szerelmi történet?
-Niall add ide. -rohantam oda a fiúhoz.
-Nem! Addig nem,amig nem mondod meg,higy kivel jössz össze benne!
-Add ide! -próbáltam elvenni töle.Ebböl egy kis kergetözés lett,amig ki nem ment az erkélyre,és be nem zárta azt.Ez által nem tudtam kimenni utánna.Vigyorogva lóbálta a megviselt kék füzetet a kezében.Én gyilkos pillantásokkal meredtem az üveg túl oldalán mosolygó fiúra.
-ADD MÁR IDE! -kiabáltam.
-Te velem jöttél össze? Na nemár! Ezért kellett annyira parázni? -jött be az ajtón.
-Tudod,hogy mennyire szemét vagy? -vettem el töle a füzetet,és elraktam az íróasztal egyik fiókjába.
-Tudom és bocsi. -jött megölelni,de én eltoltam.
-Nem fogok megbocsátani! -indultam meg a szekrényem felé.
-Biztos vagy te abban? -ragadta meg a derekamat és elkezdett csikizni.
-Jó... jó megbocsáátok... cs... csak hagyd... abbaaaa...
-Oké.
-Niall most segítesz,vagy csak zavarsz? -álltam csípöre tett kézzel.
-Segítek!
-Rendben. -mentem vissza a szekrényenhez.
Kisebb csönd után Niall megint megszólalt:
-Ök a szüleid? Aranyosan néznek ki.
-Hát igen,nagyon szeretem őket.

-És ö... -nyelt egy nagyot- ö a pasid?
-Csak volt,de szakítottunk azért,mert ide jöttem!Megvádolt azzal,hogy biztos megcsalnám,aztán indulásom napján összejött mással.
-Gyere ide -és magához ölelt.
-Niall neked tényleg olyan jó az ölelésed,mint ahogy mondják! -mosolyogtam rá.
-Köszi.És ök? -mutatott a legnagyobb képre.
-Ök a legjobb barátnöim!Mindent együtt csinálunk.... Jézus Isten Niall!Nem is szóltam nekik,hogy ide értem!Magamra hagynál kérlek?
-Persze... lent leszek,ha kell valaki. -kacsintott és kiment.

A laptopom elöttem... az ágyon ülök.Várom,hogy felálljon a rendszer.Skypera felnézve látom,hogy Vivi fent van.Hívást indítok....
-ÍÍÍÍÍ....csajszi mi van veled?Már azt hittem,hogy valami baj van.És milyen a hely?Nehéz volt odatalálni?Kedvesek a szomszédok?És.... -árasstott el a kérdèseivel.Nem értem hogy csinálja,hogy nem vesz levegöt közben és nem fullad meg!
-Vivi nyugi.Most nem tdok válaszolni.Egy óra múlva beszéljünk és a csajokat is hívd át.Majd akkor mindent elmondok.Rendben?
-Igen,de...
-Szia... -és bontottam a beszélgetést.

The Boys

-Nah...hallgatlak.
-Az úgy volt,hogy....14 évesen ismertelek meg titeket és szerettem meg a zenéteket.Akkor nagyon elkezdtem érdeklődni Anglia iránt.Megfogadtam,hogy az érettségi után kiköltözöm.És így is tettem.Foglaltam egy albérletet,ki is fizettem,csak az egész átverés volt.Utolsó esélyemként  idejöttem a házad elé,hát ha találkozunk.És most pénz,lakhely és kaja nélkül itt vagyok nálad.
-Hope nagyon sajnállak,és addig maradhatsz itt amíg csak szeretnél.Nem hiszem el,hogy ilyen emberek vannak!-csapott mérgében az asztalra.-De amúgy hova valósi vagy?
-Amerikában születtem,Los Angelesben.Tudom,van egy kis akcentusom.-mosolyodtam el.-De Harry nem szeretnék a terhedre lenni.
-Te nagyon buta vagy!Hova mennél más hova?Mit csinálnál?
-Hát....nemtudom.
-Na látod.Szóval addig maradsz ameddig csak akarsz.-kacsintott.
-Köszönöm Harry.-öleltem meg.-De várj egy picit..nem Louissal laksz együtt?
-De igen,fönt alszik.-és ördögien elmosolyodott.-Te is arra gondolsz,amire én?-kérdezte.
-Igeen!-És felindultunk az emeletre.Harry ment elöl és megállt egy ajtó előtt.Mutatta,hogy maradjak csöndben és benyitott.Mentem utána szépen,lopakodva.Az ajtót becsuktam magam után és oda mentem Harry mellé.3-ig számolt,és az út közben megbeszélt terv szerint rávetettük magunkat Louis ágyára.Elkezdtünk ugrálni rajta,hogy Louis minél hamarabb fölkeljen.Sokat olvastam arról,hogy Louis álmában sokat mocorog;kapálódzik és rugdos.Át ez nem csak pletyka,hanem igaz tény!Louis úgy gyomorszájon rúgott,hogy leestem az ágyról és bevertem a fejem.

Mikor felébredtem a nappaliban találtam magam egy ronggyal a fejemen.Gondolom valahol a közelben lehetett ez a két jómadár,mert a mocorgásomra oda rohantak hozzám.
-Jajj Hope! Úgy sajnálom,nem akartalak megrúgni! Nagyon rossz alvó vagyok! Tényleg sajnálom!
-Semmi baj Louis,csak... -felhúztam a pólómat a hasamnál- ...pár kék-lila folt a hasamon és egy nagy fejfájás. - röhögtem. -Amúgy szia.
-Szia.Ömm... Harry elmondta,hogy hogy kerültél ide és csak azt akarom mondani,hogy addig maradsz,amíg csak akarsz. -mosolygott.
-Köszönöm,és nagyon hálás vagyok nektek.Harry hol van?
-Itt! -ugrott elő mögülem. -Felhívom a többieket,hogy átjöjjenek és megismerd őket.
.-Nem szükséges,ezért ne zavard őket!
-Szia Niall.Szólj a többieknek és gyertek át.Van egy meglepetésem! -mosolygott rám. -Nem Niall ...nem az ...ne találgass! ...Niall nem egy kaja! ...Jó,akkor 10 perc múlva. Szia.
-Az hiszi,hogy egy kaja vagyok? -kuncogtam.
-Igen ...nagyon beteg a gyerek!
-Addig nézzünk Spongya Bob-ot. -szólt Louis a távirányítót a kezében lóbálva.
-Oké! -mondtuk egyszerre Harryvel.

Csöngettek.Louis és Harry kimentek az ajtóhoz,engem a nappaliban hagyva.
-Gyertek a nappaliba srácok. -mondta Harry.
-Vas Happenin? - hallottam meg Zayn hangját,és a többiek a nappali ajtajában megtorpantak.
Én szép lassan felálltam és megfordultam.
-Sziasztok.Hope vagyok. -mosolyogtam a 3 döbbent fiúra.Miután meglepettségükből visszatértek közén szépen helyet foglaltunk a kanapén.Harry elmesélte a fiúknak,hogy hogy kerülök ide,aztán én meséltem magamról.Szép kis este volt.