The Girls

Elnézést a késésért. :|

One Direction - What Makes You Beautiful

Hope

Egy ágyban ébredtem, azt se tudtam először, hogy hol vagyok. Mikor már kicsit magamhoz tértem - és körbepillantottam - vettem észre, hogy Mark szobájában - pontosabban - az ágyában vagyok. A takaróból kibújtam és elszörnyedtem, mert csak fehérnemű volt rajtam. Mark nem tartózkodott a szobában. Körbesétáltam a helységben, de ruháimat sehol nem találtam. Még az ágy alá is benéztem, de semmi. Zajt hallottam mögülem - ami arra késztetett, hogy megpördüljek a tengelyem körül - és Mark állt mögöttem. Hatalmas vigyor terült szét arcán, ahogy végigmért. Éreztem ahogy a pír felkúszik az arcomra. A takarót megragadva magam elé húzva próbáltam menteni a menthetőt. Lassú léptékkel elindult felém és kezeimre tette nagy kezeit, szétnyitotta ujjaimat - ezáltal az előttem tartott anyag bőrömet súrolva lehullott a szőnyegre.
- Ne takargasd magad. Gyönyörű vagy. - mondta.
- Mark... ugye mi nem? Mert én... vagy is még... - lehajtott fejjel beszéltem össze-vissza.
- Nem. Nem szeretnék semmit sem erőltetni. Majd annak is eljön az ideje... remélem. - egy csókot nyomott ajkaimra. " Nem szeretne semmit sem erőltetni." - ezen a mondatán elgondolkodtam. Ebben különbözik Louis-tól. Míg ő erőszakosan közelít meg, addig Mark nem erőltetett semmit. Talán ha Louis is ilyen lenne jobban megkedvelném. Talán...
- Mindjárt kész a reggeli. Addig nyugodtan menj el és fürödj le.
- De nincs másik ruhám.
- Csak találunk valamit. Megkérdezem Jessie-t. Addig nyugodtan szolgáld ki magad. - tolt el a fürdő felé, ami a szobájában lévő ajtó mögött volt.
Miután lefürödtem és nagyjából rendbe hoztam magam az ágyon egy piros pólót és egy farmersortot találtam. Pont a méretem volt. Elkészültem és kimentem a szobából. Nevetgélést hallottam a konyha felől, ezért abba az irányba vettem utamat. Jessie és Mark az asztalnál ültek; előttük jobbnál jobb ételek voltak és megvártak az evéssel.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Neked is. - mosolygott Jessie és felpattant az asztaltól. Értetlenül néztem, hogy miért tette ezt, de amikor a hűtőhöz vette az útját kezdtem kapizsgálni.
- Hope mit kérsz inni? Van narancs juice; kávé; tej és persze rengeteg felé tea. - sorolta fel a választékot, ami a reggelihez elengedhetetlen italokat tartalmazta.
- Hát egy kis narancs juice jól esne, köszönöm.
Poharat vett elő a szekrényből és öntött nekem a narancs színű rostos italból. Leültem Mark mellé, aki egy puszit adott ajkaimra - amitől még mindig nem megszokott melegség és boldogság öntötte el a szívemet. Neki láttunk a reggeli elfogyasztásának, ami jó fél órába beletelt. Örömmel segítettem elpakolni az asztalról ügyelve, hogy ne tegyek kárt se magamban, se a tárgyakban. Mivel a reggeli elég későre sikerült, már már korai ebédnek volt nevezhető gondoltam, hogy majd ha a lányok megjöttek elmegyünk valahova enni.
A további időt beszélgetéssel és filmezéssel töltöttük el. Jessie-t sikerült jobban megismernem, ezáltal jobban megkedveltem. Ahhoz képest, hogy csak 2 évvel fiatalabb nálam nagyon sokat tud; jóval érettebb és a kislányos arc mögött egy fiatal nő rejlik. Egy beszélgetésnél vagy viccnél ejtett mosolya teljesen olyan volt, mint bátyjáé, ami engem is mosolygásra késztetett. A maradék időben beszéltem telefonon Harry-vel, hogy 13:30-kor a háza előtt találkozunk. Idézőjelesen könnyes búcsút vettem Jessie-től, de megbeszéltük, hogy még találkozunk - ami természetes volt, mert nagyon jó barátnőm lett. Mark-kal elhagytuk a lakást és beszálltunk a kocsijába. Az út alatt beszélgettünk Jessie-ről és arról, hogy mikor találkozunk újra. Mivel a lányok most fognak megérkezni nem tudtam konkrét időpontot mondani, de abba biztos voltam, hogy még úgy is fogunk beszélni.
Mikor az autó leparkolt az út mellett rögtön megláttam Harry-t. Kocsijának támaszkodva állt és minket figyelt. Rögtön kipattantam a kocsiból és már futottam volna oda, de előtte Mark-rá néztem engedélykérően, mire ő egy bólintással válaszolt. Megiramodtam göndör hajú barátom felé, aki kocsijától ellépve; széttárt karokkal várta érkezésemet. Nagy sebességgel csapódtam testének, amitől majdnem elestünk. Miután megvolt az ölelkezés - és elengedtem Harry-t - kezet fogtak Mark-kal.
- Akkor jó szórakozást. Majd beszélünk. - nyomott búcsúcsókot ajkaimra.
- Helló haver. - fogott vele kezet Harry. Ezután beültünk a kocsiba és elindultunk a repülőtér felé. Harry rutinosan tudta már az utat, ezért a dugókat könnyen kikerültük. Út közben beszélgettünk: mondta, hogy Louis-sal megbékéltek és, hogy béke van a bandában. Kicsit elfogott a szorongás, ha arra gondoltam, hogy mi lesz ha újra találkozom Louis-sal.
Amint Harry leparkolt, hatalmas mosoly varázsolódott az arcomra. Harry baseball sapkát és napszemüveget vett föl, hogy ne ismerjék fel szegényt. Egymás mellett sétáltunk az emberforgatagban - én próbálva kiszúrni barátnőimet nyújtózkodtam. A távolban egy négytagú csapatot láttam, akiktől az egész épület hangos. Mind nevetnek és ökörködnek. Megálltam és vigyorogtam. Harry rögtön megértette a reakciómat és kicsit előre tolt, hogy ne késlekedjek, hanem induljak már barátnőimet üdvözölni. Futni kezdtem feléjük. Vivi volt az első, aki észrevett és cuccait eldobva kezdett futni felém. A többiek is így tettek, megrohamoztak engem. Pár másodperccel később nyolc kar szorításában voltam. Végignézve könnyes szemeket és hatalmas mosolyokat  véltem felfedezni.
- Úgy hiányoztatok. Nagyon örülök, hogy végre itt vagytok. - szólaltam meg először én.
- De most már induljunk, mert Harry-t bármikor felismerhetik. - elengedtük egymást és az út kellős közepén hagyott bőröndökért mentünk.
Segítségként én is hoztam két táskát. Mikor Harry észre vett minket integetett, a legnehezebb bőröndökkel előresietett az autóhoz. Mi sem álltunk le beszélgetni, csak igyekeztünk a kocsihoz. Szerencsére minden cuccot te tudtunk rakni a csomagtartóba addig, amíg a lányok bepasszírozták magukat a hátsó ülésre. Mi Harry-vel beültünk előre. Harry megszabadult a sapkától; a napszemüvegtől és hátra fordult a lányokhoz.
. Sziasztok Harry vagyok, de gondolom ezt már tudjátok. - mosolygott kajánul a kis egós. kicsit vállba ütöttem, hogy ne szálljon el magától.
- Szervusz Harry. Örvendek a találkozásnak. Samanta vagyok. - mutatkozott be illedelmesen Sam és kezet nyújtott. Ahogy végigmértem, teljesen beleillett az angol környezetbe. Elegánsan volt felöltözve - mint mindig - és rendezett volt minden milimétere.
- A formalitásokat majd ha megérkeztünk. - válaszolt Harry és eltolta a kezét.
- Szia, én Domi vagyok. - mosolygott Domi. Mióta nem láttam semmit sem változott. Ő volt a legfiatalabb közöttünk és ez a viselkedésén és az öltözködésén is meglátszott. - Nem mint ha én nem vennék fel hülye feliratos és képes pólókat.
- Helló. Kleo vagyok. Domi ikertesója. - nevetett Kleo.
- Huh, ha nem lenne más a hajszínetek, tuti összetévesztenélek benneteket. - nevetett Harry is.
- Szia Harry. Vivien vagyok, de a barátoknak csak Vivi.
- Helló. Akkor induljunk. Az itt töltött időtök felejthetetlen lesz. -fordult előre Harry és beindította a kocsit.


Mikor beléptünk a házba nem volt otthon senki. Elindultam a nappali felé - hogy körbenézzek -, amikor a maradék négy idióta előugrott rejtekhelyükről és halálra ijesztettek a köszöntésükkel. Már pont hátra estem volna az ijedtség miatt, de ez nem jött össze, mert Louis elkapott. Magamhoz szorítottam és egy "köszi"-t motyogtam a fülébe. Mosolyogva engedtük el egymást, utána visszafordultunk a lányokhoz. - ez első találkozásra, mióta együtt vagyok Mark-kal nem is volt olyan rossz. Miután megvolt a bemutatkozás - és mindenki végigölelte a lányokat - segítettünk a bőröndöket felvinni a szobákba. Én Vivi-nek segítettem és rögtön kiszúrtam rég nem látott barátomat.
- Hát elhoztad? - fogtam kezembe.
- Persze, nélküle nem létezem.
- Játszunk egyet! - kezdtem el ugrálni.
- Oké. - megfogta a kicsikét és leült a nappaliban.
- Egy pillanat. Hozom én is. - azzal elkezdtem szaladni fel a lépcsőn.
Sikeresen az utolsó lépcsőt elvétettem és elvágódtam. Gyorsan felpattantam és körülnéztem, hogy nem látta senki a bénázásomat, de szerencsére nem. Mikor már sikeresen lejöttem a lépcsőkön, a nappaliban találtam mindenkit. A lányok bal oldalt helyezkedtek el a kanapén, a fiúk pedig a jobb oldali kanapén. Vivi az egyik fotelben ülve pengetett. Én a másik fotelbe ültem le.
- Mit játszunk? - kérdezte Vivi.
- Legyen a What Makes You Beautiful. -suttogtam a fülébe. Ő erre csak elmosolyodott.
Elkezdtünk játszani a dalt. A fiúk felismerték a dalukat és énekelni kezdtek. Amint láttam mindegyik fiú a szólójánál a neki tetsző lányt nézte. Vivi el is tévesztett pár hangot, amikor Harry találkozott hosszabb időre a tekintetük. Ahogy végignéztem a társaságon, mindenki olyan aranyosan nézett ki. Louis-zal mi is egymásra pillantottunk és széles mosoly húzódott arcunkon.

Sam

Kleo és Domi

Vivi