Ma van egy hónapja, hogy otthagytam a párás és esős brit szigeteket. Hogy jó vagy rossz döntés volt e ez a tettem, nem tudhatom! A srácok, a csajok és még Mark is vagy ezerszer kerestek úgy kb. az első két hétben, utána lankadt az erőfeszítésük, hogy megtaláljanak. Egyedül Jessie volt akinek néha adtam életjeleket, hogy mégis mi van velem, de más senkinek! Hogy is történt ez az egész elhatározásom? Hát hol is kezdjem...

Miután Mark mint egy őrült haza vezetett, otthon kicsapta a balhét. Üvöltözött, engem hibáztatott mindenért és Louis-t szidta - bár ha ez még nem lett volna elég, választás elé állított! Választanom kellett Louis és közte. Mivel haboztam válaszom adásakor - nem is akartam rá válaszolni, sőt nem is tudtam volna mert magam se tudtam mi a válasz - fogta a kulcsát és pénztárcáját, majd elrohant otthonról. Jessie mindennek szem és fültanúja volt, bár Mark beküldte a szobájába, de ő leskelődött! Miután elment összeomlottam idegileg. Ez már túl sok volt nekem. Jessie volt az, aki nyugtatgatott és egy forró csoki társaságában kiönthettem neki a szívem. Elmeséltem mi történt este. Louis megcsókolt. Még mindig beleremegek amikor rágondolok. És a verekedés, meg a hazaút! Elmondtam neki az elhatározásom, bár nem tartotta egészen jó ötletnek, de megértette hogy most egy kis nyugalom kell nekem! Szóval így történt, hogy hajnalban az első géppel hazarepültem. És így lyukadtam ki nagymamámnál. Mivel nem szerettem volna, hogy szüleim értesüljenek arról, hogy már nem Anglia utcáit koptatom és ott élvezem a nyaramat így csak nagymamámra számíthattam. Ő mindig is ott volt nekem a nehéz helyzetekben. Amikor minden összeomlott Ő segített felállni és újrakezdeni mindent. Mindig is Ő volt és Ő lesz a példaképem. Amikor nagyapa meghalt Ő nem adta fel és tovább élte életet, bár mondhatni egyedül de a barátai és családja mindig vele volt.

Olyan békés ez a környezet. A régi időket eleveníti fel. A nappaliban a tv halk zúgással játssza le a sokadik részű sorozatot. Nagymama békésen szunyókál az előttem lévő fotelben. Figyelmesen tanulmányozom minden kis részletét. Az ősz, göndör haja rendezetlenül hever a párnán. Arca békés és gyönyörű. Még az a rengeteg apró ránc se tudja elrontani az összképet.

Amikor idejöttem elmondtam neki mindent! Teljesen össze voltam törve, nyugtatót kellett bevennem mert nem tudtam lenyugodni és nem bírtam abbahagyni a folytonos sírást. A napjaim jórészt gondolkodással teltek. Azon agyaltam, hogy tényleg jó döntés volt e az h elhagytam Őket és, hogy megpróbálok túllépni a londoni eseményeken. "Talán így a legjobb! Túl kell lépnem rajtuk. Időt adjak nekik és magamnak is egyaránt hogy elfogadjam, új korszak köszöntött be...."

Lassan felállok és kinyújtóztatom elzsibbadt végtagjaimat. Nagyi ugyan olyan békésen alszik ahogy ezelőtt is kb egy órával. Elé lépkedek, majd karját simogatva ébresztgetni kezdem. Nincs semmi reakció. Ez fura! Kicsit erősebben megrángatom a karját, de mégis úgy, hogy ne fájjon neki! Még most se ébredt föl! Hangosabban szólok neki és már szinte rángatom. Teste élettelenül lehullani a fotelből, és már a földön fekszik. Letérdelek és pulzusát kezdem vizsgálni.... de semmi! Sírni kezdek és rángatom - hátha ezzel magához fog térni....

- Hope. Ébredj. Csak álmodtál. - nagyi hangját hallva kipattannak a szemeim!
- Jaj nagyi, azt hittem meghaltál! Sose hagyj el kérlek! - könnyekkel a szememben borulok a karjaiba.
- Nincsen semmi baj kincsem. Én mindig itt leszek neked! - hátamat simogatja és szavai megnyugtatnak. - Ha nem nagy baj most elmennék a partra kicsit levegőzni.
- Menj nyugodtan, de ne kerülj bajba! - tudom mire céloz.
- Nem lesz semmi baj, ígérem! - összerándul a gyomrom! Évekkel ezelőtt is ezt mondtam... "Nem lesz semmi baj."

Az érzés, amikor üresség tölti ki a szíved. Igen, nekem pont ez az érzés járja át egész testem. Ahogy itt kint ülök a tengerparton és a naplementét néztem. A hullámok kifutnak a partra, majd visszahúzódnak a mederbe és örökre eltűnnek. Én is ezt tettem, teszem... Örökre eltűntem néhány ember életéből. Ez az egy hónap egy örökkévalóságnak tűnik. Azóta senkim sincs a nagyi kívül. Szabad vagyok, de mégse érzem magam annak. Lenne rengeteg lehetőségem új emberekkel megismerkedni, de egyszerűen nem megy. Bezárkóztam! Felépítettem azt a bizonyos falat magam köré és a saját kis világomban élek. Ez nem jó, egyáltalán nem jó, de nem tudok mit tenni! Naponta több ezerszer gondolok arra a bizonyos személyre. Megbántott rettentően! De tényleg ez volt a megfelelő döntés? Bár már biztos talált magának egy hozzá való lányt. Mert ha teljes szívéből szeretne, már régen elindult volna megkeresni engem. Mindent tűvé tenne értem, hogy megtaláljon. De mit hiszek én, ez csak a mesékben van így! Rég rá kellett volna jönnöm, hogy ez a kő kemény élet! Tele van pofonokkal... HATALMAS POFONOKKAL!

Már sötét volt amikor hazaindultam. Lábam a régi út felé vitt. Évekkel ezelőtt rengetegszer megfordultam erre. Minden napomat itt töltöttem. Az volt az a híres "rossz" korszakom. Sétálás közben lábaimat figyeltem, és nem néztem a lábam elé. Persze sikeresen neki mentem valakinek. Éreztem, ahogy hozzásimulok egy másik testhez. Hátrébb léptem egy lépést és bocsánatkérés után elkezdtem tanulmányozni, kibe is ütköztem. Ahogy jobban tanulmányoztam az előttem álló testet, nagyon ismerősnek látszott! Mint ha már láttam volna valahol! Végre kapucniát levette fejéről - nem értem miért, mivel simán tovább mehetett volna -, így bevillant az archoz tartozó név is. Elsápadtam, vagy is gondolom mert nem láthattam arcomat. Azt hittem soha többé nem látom, de most itt áll előttem. Ő is végigmért, de nem szólalt meg. Majd egyik szemöldökét felhúzta és elvigyorodott. Felismert! Nagyon nyeltem és a reakciójára vártam. Lábaimban az izom megfeszült, ahogy felkészültem hogy elfutok, ha valami rossz dolog történne.

FONTOS!

"Bizonyára a blogspot ezen rész - a design készítő, fanfic író - nem igazán értesült erről az "eseményről". Csak páran tudnak róla nekem is a nővérem szólt, mivel ő egy teljesen más műfajba blogol, de ez most teljesen mindegy. Bizonyára fogalmatok sincs, hogy mi az a Google Reader, mert én se tudtam először.
Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon.Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

BLOGLOVIN LINK!

Fight for your dreams... itt lehet követni a blogot!!!!! :DDDDDD

Party Time!!!!!!!

Nincs hozzáfűzni valóm... jó olvasást!!!!!

By. Viih x

Rita Ora - How We Do (Party)

Hope

Jó társaságban, barátok között az idő.nagyon gyorsan telik. Szinte egész délután csak hülyültünk és zenéltünk.
- Srácok mit szólnátok, ha csapnánk egy partit? Rendelünk pizzát és pia úgy is van itthon. - dobta fel az ötletet Harry.
- Benne vagyunk. - szólalt meg Kleo és Domi kísértetiesen egyszerre.
- Jó ez most nagyon bizarr volt, de kezdjük! - mutatott Zayn a két lányra.
- Akkor rendelem a pizzát. - mondta Niall.

3 órával később

Nagyon jó a hangulat. A zene bömböl, kaja és italok mindenhol.
- Üvegezzünk!!! - üvöltött Zayn.
Mindenki egy körbe ült. Már senki sem volt józan. Fiam is ivott egy kicsit, mert már jó a másik veséje is - jó tudni.

- Én kérdezek. - mondta Vivi sejtelmesen és megpörgette az üres boros üveget. Az üveg véletlen - vagy szerencsére - Harry előtt állt meg.
- Harry... Harry... kérnénk egy gyönyörű sztriptízt. - Harry perverz vigyorát le se lehetett vakarni arcáról. Felállt és Vivi mögé sétált. Ott kezdett el vetkőzni és Vivihez dörgölőzni. A fiúk hangos fütyülésbe kezdtek. S lányok nevettek, Vivi meg vörös fejjel követte Harry mozdulatait. Mikor göndörke már az alsóját kezdte volna lehúzni, Vivi megállította és megcsókolta. Mindketten visszaültek a helyükre és Harry pörgetett. Az idő múlásával - meg persze az egyre több ital elfogyasztásával - jobbnál jobb feladatok kerültek sorra. Észre se vettem, hogy én következem.
- Hope csókold meg Louist. - vigyorgott Zayn. Ha nem.ivott volna ennyit, vagy egyáltalán semennyit soha nem mondta volna ezt. Gombóc kezdett nincs torkomban, ahogy pillantásomat Zaynről Louisra vittem. Megbánó tekintete egyáltalán nem nyugtatott meg. Lassan felálltam, erre Louis felpattant. Odasétáltam elé és megálltam. Louis magas alakja fölém tornyosult. Fejemet felemeltem, míg szemeibe nem néztem. Torkom kiszáradt és már fojtogató nagyságúra nőtt az a bizonyos gombóc. Felemelkedtem lábujjhegyre, így nagyjából egy szintbe került fejem Louiséval. Kezeit derekam köré fonta és közel húzott magához. Vigyorgott, rettentően vigyorgott. Már már nyomasztó volt. Lassan közeledtem felé. Végig a szemébe néztem, ami ragyogott. Rápillantottam ajkaira, amik most élénk rózsaszín színben pompáztak.
- Ez nekem nem megy. - ereszkedtem vissza a talajra és kimentem a nappaliból. A konyhában engedtem hideg vizet egy pohárba. Nem is vettem észre, hogy sírtam. Könnyeim folyamatosan potyogtak.
- Hope. - szólalt meg mögöttem egy hang.
- Louis hagyj békén. Egyedül szeretnék most lenni. - szorítottam meg a kezemben lévő poharat.
- Figyelj sajnálom. - tette kezét vállamra.
- Louis... te... te nem tudod, hogy mennyit jelentesz nekem. - fordultam meg idegesen.
- Én... - meglepetten nézett rám. Egy darabig így néztük egymást, aztán Louis magához rántott és ajkait enyémre tapasztotta. Kezemből a poharat kivette és letette valahova, majd derekamat körbefonta karjaival. Ez a hirtelen cselekedete megnyugtatott. Nyelvének bejutást engedtem számba. Érezhető volt még az alkohol íze a szájában. Kezei lejjebb siklottak a fenekemre. Finoman belemarkolt, ami egy nyögést váltott ki belőlem. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól.
- Most annyira akarlak. - suttogta fülembe.
- Lou részegek vagyunk. - nyögtem.
- Szeretlek. Én tényleg így érzek. - puszilta meg a nyakam.
- De nekem barátom van. - toltam el magamtól.
- Ti jártok? - kérdezte.
- Igen, tegnap este óta. - néztem fel rá. Arc izmai nem mozdultak, üveges tekintettel bámult maga elé. Kezemmel arca felé nyúltam, de hirtelen elkapta azt. Rám nézett, majd megcsókolta s tenyerem. Elmosolyodtam, ahogy mosolygós arcát és ragyogó kék szemeit néztem.
- Mázlista a srác, de... - nem fejezte be mondandóját.
- De? - kérdeztem vissza.
- Én jobban szeretlek és többet tudok adni neked.- kezemnél fogva rántott magához és mohón falni kezdte ajkaimat.

Sam

Roppant jó volt ez a délután. A fiúk nagyon kedvesek voltak és újra együtt a mi.kis lány csapatunk. Az este egy buliba fulladt, amit nem is bántam. Nagyon sokat ittunk, már kicsit túlzásba is vittük a dolgot. - bár láthatóan Liam sem ütötte ki magát, ahogy én sem. Mert felvetése - miszerint üvegezzünk -, egyáltalán nem lépett meg. Ők is olyan kamaszok, mint mi vagy a korunkbeliek, nagyon tudnak bulizni. A játék nagyon jó volt, Liammel majdnem végig beszélgettük az egészet. Olyan jól egy hullámhosszra tudtunk kerülni egymással. Így elgondolkodva Liam a többi fiúnál egy kicsivel közelebb áll hozzám. Lehet, hogy barna haja és szeme fogott meg de lehet viselkedése, élet felfogása. Társalgásunkat csak akkor hagytuk abba, mikor Zayn Hope-ot pörgette.
- Hope csókold meg Louist..- váltott ki belőle vigyorgást a sok alkohol. Rögtön elmosolyodtam, mert Hope sokat álmodott Louisról. Bár amikor rá néztem, nem.láttam boldogságot, inkább félelmet tükrözött arc kifejezése.
Megböktem a mellettem ülő Liamet, annak reményében hogy megtudjam mi ez az egész. Fülembe suttogta, hogy már elmondja, csak megvárja mi sül ki az egészből. Tekintetemet újra Hope-ra vittem, aki már közel állt Louishoz. Ajkaik már majdnem összeérték, de Hope kirohant a szobából. Louis rögtön utána szaladt. Értetlenül fordultam Liam felé.
- Ez mi volt? - kérdeztem.
- Volt egy kis nézet eltérésük egymással és nincsenek jóban. - vakarta meg tartóját.
- Ezt hogy érted? - próbáltam felvenni vele a szem kontaktust.
- Ígérem elmesélem, mert jogod van.tudni róla. De nem most. Lehet, hogy fog történő megint valami. Louis józanul is elég ingerült tud lenni, de így hogy ivott... még veszélyesebb. - szemében félelmet láttam, ami nagyon nyomasztó volt. Nem értettem, hogy miről beszél. Hope azt mondta, hogy minden rendben van közte és a fiúk között. S nem híres a hazudozásról, de most eltitkolt valamit előlünk. Liam teljesen idegesen, másodpercenként fordult hátra, hogy láthasson valamit a konyhában zajló eseményekből. A többieket néztem, Harry és Vivi egymáson aludtak a szőnyegen, Kleo; Domi; Zayn és Niall meg tovább iszogattak és el voltak. Visszafordultam Liamhez, aki már ujjait törögette, annyira ideges volt. Vonakodva, de kezemet erős vállára tettem, amitől látszólag megijedt.
- Megnézzük őket? - kérdeztem.
- Igen, nehogy valami baj történjen. Felhúzott a földről és az előszobába lopózva néztük a konyhában tartózkodó két embert. Egymás karjaiban voltak, úgy álltak a konyha közepén. Láthatóan beszélgettek, de nem lehetett hallani miről. Louist elnézve úgy tartotta Hope-ot, mint egy törékeny virágszálat. Hope alacsonysága véget az előtte álló fiú mellkasáig ért, ami kicsit vicces látvány volt.
- Nézd. - szólalt meg mellettem Liam, ami hirtelen ért engem. Őket figyeltem, Louis megcsókolta Hope-ot. Látszólag jól érezték magukat, de az idilli pillanatot Hope szakította félbe. Ellökte magától a csíkos pólós fiút és mérges tekintettel nézett fel rá. Ez tartott vagy öt másodpercig, majd felpofozta.
- Hogy tehetted ezt? Utállak! - kiabált vele barátnőm, majd kikerülve az előtte álló fiút és elrohant fel, az emeletre.
- Ez meg mi volt? - szólaltam meg.
- Louis miért csináltad ezt? Tudod, hogy Markkal milyen jó a kapcsolata.
- De Liam az a görény csak játszadozik vele, nem veszed észre? Össze fogja törni a szívet. - fordult hátra Louis. Arca meggyötört volt és.piros Hope pofonjától.
- És szerinted te most mit csináltál? Nem történt össze a szívét? - emelte fel a hangját Liam.
- Fiúk mondjátok már el, hogy mi folyik itt. - álltam közéjük, pillantásaim kettejük között cikázott.
- Kérlek. - fűztem még hozzá és megfogtam egy-egy kezüket.
- Mark egy taxis srác és elég jóban lettek Hope-pal. De Louisnak tetszik Hope és ezt nem nézi jó szemmel. - mondta el röviden a történetet Liam.
- Louis figyelj. Hope évek óta álmodozik rólad. Te tartottad benne a lelket. Mindig azt mondta, hogy a lelki társa vagy. A szobája tele volt a képeiddel. Bár ezt kicsit ijesztő, de mit lehet tenni?! Louis nem tudom ki ez a Mark, de én látom, hogy Hope hogy néz rád. Teljesen más a viselkedése. A személyi ragyognak, ha rád néz. Kérlek próbálj meg vele holnap.beszélni, amikor mind ketten józanok vagytok. - csak.úgy jöttek szavak belőlem. Amire gondoltam, mind elmondtam.
- Igazat mondasz? - nézett le rám kék szemeivel.
- Persze. Nincs veszíteni valós. Sőt, előnyöd van.
- Köszönöm. - suttogta fülembe.
- De én most felmegyek és megnézem. - azzal a két fiút otthagytam a konyhában és elindultam a lépcsőn az emeletre.

Hope

Tisztáznom kell magamban a dolgokat a fiúktól távol. Mikor felértem a szobámba az egyik táskámba bedobáltam pár ruhát, ami elég néhány napra. Felhívtam Mark-ot, hogy jöjjön értem. Azt mondta, hogy öt perc és itt lesz. A síros, meggyötört hangomat hallva biztos felidegesítette magát. Telefonom képernyőjére pillantva tudatosul bennem, hogy eltelt az idő és indulnom kell. Táskámat felkapva elhagyom a szobámat. Kilépve Sam-et találom az ajtóm előtt. Szemrehányó pillantásai beszédre kényszerítene.
- Majd elmondok mindent, de most kell egy kis idő. Sajnálom. - rohanok el mellette. Sam megértve, hogy tényleg kell egy kis gondolkodási idő, nem akadályoz utamban. Elrohanok a konyhát és a nappalit elválasztó falak között, és elhagyom a házat. Mark félúton volt kocsija és a mögöttem lévő ház között. Megpillantva elkezdett rohanni felém és karjaiba zárt.

- Hope kérlek ne menj el. Beszéljük meg a dolgot. - hallottam meg egy keserves hangot mögülem.
- Már megint te vagy az? Miért nem fogod fel, hogy szarik rád? Nem érdekled! Nem veszed észre? - indult el felé Mark mindenfélét hozzávágva szóban.
- Te csak ne szólj bele! Nem tudom, mivel etetted be ennyire, de meg fogod bánni, ha egy haja szála is meggörbül. - szólt vissza Louis.
- Azt hogy bántottad nagy nehezen elnéztem, de most nagyon megbánod amit mondtál. - odalépett hozzá Mark és orrba ütötte. Louis orrából folyni kezdett a vér. Ő is visszaütött. Mark háttal volt nekem, ezért nem láthattam hol és mennyire érte az ütés. Nem.bírtam megmozdulni, egy helyben álltam és sírva néztem a két fiút, akik értem verekednek. Most tudatosult bennem, amit pár perce mondott nekem Louis. Tényleg szeret engem. Törékeny vagyok szerinte és ezért akart engem folyton megvédeni, ezért erőszakolta rám magát, hogy megvédjen. Visszatértem az elő világba, amikor kivágódott a ajtó és Liam szétszedte a két fiút. Lou-t lefogta és Mark-ot elküldte. Mark felkapta a földről a táskámat és karomnál fogva az autóhoz rángatott. Nem volt a legjobb érzés, de ideges volt. Szemöldökéből csorgott a vér. A kocsiból még visszapillantottam és láttam, ahogy Liam próbálja berángatni a másik fiút a házba. Arcomról eltöröltem egy könnycseppet. Mark nagyon gyorsan vezetett, féltem mellette. Az égre pillantottam, ahol a csillagok sűrűjében egy repülőt láttam elszállni. Kell egy kis idő, és ez a legjobb megoldás.

The Girls

Elnézést a késésért. :|

One Direction - What Makes You Beautiful

Hope

Egy ágyban ébredtem, azt se tudtam először, hogy hol vagyok. Mikor már kicsit magamhoz tértem - és körbepillantottam - vettem észre, hogy Mark szobájában - pontosabban - az ágyában vagyok. A takaróból kibújtam és elszörnyedtem, mert csak fehérnemű volt rajtam. Mark nem tartózkodott a szobában. Körbesétáltam a helységben, de ruháimat sehol nem találtam. Még az ágy alá is benéztem, de semmi. Zajt hallottam mögülem - ami arra késztetett, hogy megpördüljek a tengelyem körül - és Mark állt mögöttem. Hatalmas vigyor terült szét arcán, ahogy végigmért. Éreztem ahogy a pír felkúszik az arcomra. A takarót megragadva magam elé húzva próbáltam menteni a menthetőt. Lassú léptékkel elindult felém és kezeimre tette nagy kezeit, szétnyitotta ujjaimat - ezáltal az előttem tartott anyag bőrömet súrolva lehullott a szőnyegre.
- Ne takargasd magad. Gyönyörű vagy. - mondta.
- Mark... ugye mi nem? Mert én... vagy is még... - lehajtott fejjel beszéltem össze-vissza.
- Nem. Nem szeretnék semmit sem erőltetni. Majd annak is eljön az ideje... remélem. - egy csókot nyomott ajkaimra. " Nem szeretne semmit sem erőltetni." - ezen a mondatán elgondolkodtam. Ebben különbözik Louis-tól. Míg ő erőszakosan közelít meg, addig Mark nem erőltetett semmit. Talán ha Louis is ilyen lenne jobban megkedvelném. Talán...
- Mindjárt kész a reggeli. Addig nyugodtan menj el és fürödj le.
- De nincs másik ruhám.
- Csak találunk valamit. Megkérdezem Jessie-t. Addig nyugodtan szolgáld ki magad. - tolt el a fürdő felé, ami a szobájában lévő ajtó mögött volt.
Miután lefürödtem és nagyjából rendbe hoztam magam az ágyon egy piros pólót és egy farmersortot találtam. Pont a méretem volt. Elkészültem és kimentem a szobából. Nevetgélést hallottam a konyha felől, ezért abba az irányba vettem utamat. Jessie és Mark az asztalnál ültek; előttük jobbnál jobb ételek voltak és megvártak az evéssel.
- Jó reggelt. - köszöntem.
- Neked is. - mosolygott Jessie és felpattant az asztaltól. Értetlenül néztem, hogy miért tette ezt, de amikor a hűtőhöz vette az útját kezdtem kapizsgálni.
- Hope mit kérsz inni? Van narancs juice; kávé; tej és persze rengeteg felé tea. - sorolta fel a választékot, ami a reggelihez elengedhetetlen italokat tartalmazta.
- Hát egy kis narancs juice jól esne, köszönöm.
Poharat vett elő a szekrényből és öntött nekem a narancs színű rostos italból. Leültem Mark mellé, aki egy puszit adott ajkaimra - amitől még mindig nem megszokott melegség és boldogság öntötte el a szívemet. Neki láttunk a reggeli elfogyasztásának, ami jó fél órába beletelt. Örömmel segítettem elpakolni az asztalról ügyelve, hogy ne tegyek kárt se magamban, se a tárgyakban. Mivel a reggeli elég későre sikerült, már már korai ebédnek volt nevezhető gondoltam, hogy majd ha a lányok megjöttek elmegyünk valahova enni.
A további időt beszélgetéssel és filmezéssel töltöttük el. Jessie-t sikerült jobban megismernem, ezáltal jobban megkedveltem. Ahhoz képest, hogy csak 2 évvel fiatalabb nálam nagyon sokat tud; jóval érettebb és a kislányos arc mögött egy fiatal nő rejlik. Egy beszélgetésnél vagy viccnél ejtett mosolya teljesen olyan volt, mint bátyjáé, ami engem is mosolygásra késztetett. A maradék időben beszéltem telefonon Harry-vel, hogy 13:30-kor a háza előtt találkozunk. Idézőjelesen könnyes búcsút vettem Jessie-től, de megbeszéltük, hogy még találkozunk - ami természetes volt, mert nagyon jó barátnőm lett. Mark-kal elhagytuk a lakást és beszálltunk a kocsijába. Az út alatt beszélgettünk Jessie-ről és arról, hogy mikor találkozunk újra. Mivel a lányok most fognak megérkezni nem tudtam konkrét időpontot mondani, de abba biztos voltam, hogy még úgy is fogunk beszélni.
Mikor az autó leparkolt az út mellett rögtön megláttam Harry-t. Kocsijának támaszkodva állt és minket figyelt. Rögtön kipattantam a kocsiból és már futottam volna oda, de előtte Mark-rá néztem engedélykérően, mire ő egy bólintással válaszolt. Megiramodtam göndör hajú barátom felé, aki kocsijától ellépve; széttárt karokkal várta érkezésemet. Nagy sebességgel csapódtam testének, amitől majdnem elestünk. Miután megvolt az ölelkezés - és elengedtem Harry-t - kezet fogtak Mark-kal.
- Akkor jó szórakozást. Majd beszélünk. - nyomott búcsúcsókot ajkaimra.
- Helló haver. - fogott vele kezet Harry. Ezután beültünk a kocsiba és elindultunk a repülőtér felé. Harry rutinosan tudta már az utat, ezért a dugókat könnyen kikerültük. Út közben beszélgettünk: mondta, hogy Louis-sal megbékéltek és, hogy béke van a bandában. Kicsit elfogott a szorongás, ha arra gondoltam, hogy mi lesz ha újra találkozom Louis-sal.
Amint Harry leparkolt, hatalmas mosoly varázsolódott az arcomra. Harry baseball sapkát és napszemüveget vett föl, hogy ne ismerjék fel szegényt. Egymás mellett sétáltunk az emberforgatagban - én próbálva kiszúrni barátnőimet nyújtózkodtam. A távolban egy négytagú csapatot láttam, akiktől az egész épület hangos. Mind nevetnek és ökörködnek. Megálltam és vigyorogtam. Harry rögtön megértette a reakciómat és kicsit előre tolt, hogy ne késlekedjek, hanem induljak már barátnőimet üdvözölni. Futni kezdtem feléjük. Vivi volt az első, aki észrevett és cuccait eldobva kezdett futni felém. A többiek is így tettek, megrohamoztak engem. Pár másodperccel később nyolc kar szorításában voltam. Végignézve könnyes szemeket és hatalmas mosolyokat  véltem felfedezni.
- Úgy hiányoztatok. Nagyon örülök, hogy végre itt vagytok. - szólaltam meg először én.
- De most már induljunk, mert Harry-t bármikor felismerhetik. - elengedtük egymást és az út kellős közepén hagyott bőröndökért mentünk.
Segítségként én is hoztam két táskát. Mikor Harry észre vett minket integetett, a legnehezebb bőröndökkel előresietett az autóhoz. Mi sem álltunk le beszélgetni, csak igyekeztünk a kocsihoz. Szerencsére minden cuccot te tudtunk rakni a csomagtartóba addig, amíg a lányok bepasszírozták magukat a hátsó ülésre. Mi Harry-vel beültünk előre. Harry megszabadult a sapkától; a napszemüvegtől és hátra fordult a lányokhoz.
. Sziasztok Harry vagyok, de gondolom ezt már tudjátok. - mosolygott kajánul a kis egós. kicsit vállba ütöttem, hogy ne szálljon el magától.
- Szervusz Harry. Örvendek a találkozásnak. Samanta vagyok. - mutatkozott be illedelmesen Sam és kezet nyújtott. Ahogy végigmértem, teljesen beleillett az angol környezetbe. Elegánsan volt felöltözve - mint mindig - és rendezett volt minden milimétere.
- A formalitásokat majd ha megérkeztünk. - válaszolt Harry és eltolta a kezét.
- Szia, én Domi vagyok. - mosolygott Domi. Mióta nem láttam semmit sem változott. Ő volt a legfiatalabb közöttünk és ez a viselkedésén és az öltözködésén is meglátszott. - Nem mint ha én nem vennék fel hülye feliratos és képes pólókat.
- Helló. Kleo vagyok. Domi ikertesója. - nevetett Kleo.
- Huh, ha nem lenne más a hajszínetek, tuti összetévesztenélek benneteket. - nevetett Harry is.
- Szia Harry. Vivien vagyok, de a barátoknak csak Vivi.
- Helló. Akkor induljunk. Az itt töltött időtök felejthetetlen lesz. -fordult előre Harry és beindította a kocsit.


Mikor beléptünk a házba nem volt otthon senki. Elindultam a nappali felé - hogy körbenézzek -, amikor a maradék négy idióta előugrott rejtekhelyükről és halálra ijesztettek a köszöntésükkel. Már pont hátra estem volna az ijedtség miatt, de ez nem jött össze, mert Louis elkapott. Magamhoz szorítottam és egy "köszi"-t motyogtam a fülébe. Mosolyogva engedtük el egymást, utána visszafordultunk a lányokhoz. - ez első találkozásra, mióta együtt vagyok Mark-kal nem is volt olyan rossz. Miután megvolt a bemutatkozás - és mindenki végigölelte a lányokat - segítettünk a bőröndöket felvinni a szobákba. Én Vivi-nek segítettem és rögtön kiszúrtam rég nem látott barátomat.
- Hát elhoztad? - fogtam kezembe.
- Persze, nélküle nem létezem.
- Játszunk egyet! - kezdtem el ugrálni.
- Oké. - megfogta a kicsikét és leült a nappaliban.
- Egy pillanat. Hozom én is. - azzal elkezdtem szaladni fel a lépcsőn.
Sikeresen az utolsó lépcsőt elvétettem és elvágódtam. Gyorsan felpattantam és körülnéztem, hogy nem látta senki a bénázásomat, de szerencsére nem. Mikor már sikeresen lejöttem a lépcsőkön, a nappaliban találtam mindenkit. A lányok bal oldalt helyezkedtek el a kanapén, a fiúk pedig a jobb oldali kanapén. Vivi az egyik fotelben ülve pengetett. Én a másik fotelbe ültem le.
- Mit játszunk? - kérdezte Vivi.
- Legyen a What Makes You Beautiful. -suttogtam a fülébe. Ő erre csak elmosolyodott.
Elkezdtünk játszani a dalt. A fiúk felismerték a dalukat és énekelni kezdtek. Amint láttam mindegyik fiú a szólójánál a neki tetsző lányt nézte. Vivi el is tévesztett pár hangot, amikor Harry találkozott hosszabb időre a tekintetük. Ahogy végignéztem a társaságon, mindenki olyan aranyosan nézett ki. Louis-zal mi is egymásra pillantottunk és széles mosoly húzódott arcunkon.

Sam

Kleo és Domi

Vivi

Impossible...

Helló skacok.Újra itt 2013-ban is.

Egy ki információval bombázlak titeket, ami tuti nem érdekes, de nekem nagyon is fontos!!! :DDD

Eddig a blog:

- 2041 látogatónál jár :D

- 9 kominál :(

- 37 "tetszik" véleménynél :)))

James Arthur - Impossible

HOPE

Miközben egymást csókoltuk a világ megszűnt létezni. A fellegekben éreztem magam. Nem tudom meddig tartott, de azt hittem, hogy ez lehetetlen. Hirtelen szánk elvált, végre levegő tudott beáramlani a tüdőmbe. Kipirosodva és hangosan szuszogva álltunk egymás karjaiban.
- Hope... Én már mikor a reptéren megláttalak éreztem, hogy te más vagy. Hogy különleges vagy. Már akkor elcsavartad a fejem. Tudom, hogy ez most így hülyén hangzott.
- Shhh... -nyomtam ajkaira lágy csókot.
- Engem csak az érdekel, hogy tényleg komolyan gondolod-e azt, amit az előbb mondtál. -néztem fel rá.
- Igen, teljesen. Én sosem játszanék veled. -mondta határozottan.
- Ennek örülök. -és hozzábújtam.
Még hosszú ideig álltunk így, egymás karjaiban. A lágy zenét hallgatva andalogtunk. Most nem kellettek ide szavak. Mindketten tudtuk, hogy mit érez a másik és mire gondol. A fényeket bámulva elgondolkoztam, hogy mi lesz, ha hazamegyek. Louis ki fog-e akadni? Megint rám fog támadni? Ezen elmerengve testem megremegett. Mark észrevette és kicsit eltolt magától.
- Baj van? -kérdezte. Hangjában aggodalmat fedeztem fel. Ezen magamban elmosolyodtam, mert ez nagyon cuki volt tőle.
- Semmi semmi, csak kicsit fázom.
- Akkor menjünk be, gyere. -nyújtotta a kezét.
- Várj... -még visszamentem az asztalhoz és vörös rózsámat kezembe vettem.
- Mehetünk. -kulcsoltam össze ujjainkat.
Visszaérve a lakásba egy papírt találtunk a hűtőn.

" Elmentem moziba! Jó szórakozást! =) Jessie xx "

- Nagyon kedves a húgod. -öleltem meg hátulról.
- Imádom. Ő a következő szerelmem utánad. -fordult velem szembe. Ezen a kijelentésén elnevettem magam.
- És mit csinálunk most?
- Mihez lenne kedved? -kérdezte mély, búgó hangon.
- Nézzünk valami jó filmet.
- Akkor nézz valamit, addig én csinálok popcornt.
Nem tudom mennyi idő telt el, de már ment az "Igazából szerelem" című film. Hát mit ne mondjak, elég érdekes egy film. Persze Mark mondta, hogy nézzük ezt. Milyen érdekes! Szemeimmel a TV-re meredek és próbálom befogadni az ott látott eseményeket. Elmerengésemből az arcromról lepattanó ismeretlen tárgy zökkent ki. Oldalra fordítom fejem és kedves barátom a plafont kémleli, mint ha ő nem tudna semmiről. "Idióta" - gondolom magamban és a popcornos tálhoz nyúlok. Pár szem muníciót a markomba veszek és elkezdem dobálni vele. Már az első találatra felfigyel és felém fordítja arcát. Vigyorogva tűrte, hogy megdobáljam. Mikor elfogyott a popcorn nyúltam a tál felé, de megfogta kezem.
- Hé. -mondtam.
- Ezt most visszakapod, ugye tudod? -nézett rám ördögien. A tálat az asztalra tette, közben végig fogtam kezem.
- Csikis vagy?
- Hát... csak egy kicsit a hasamon, de... nee... ugye nem? -próbáltam elhúzódni, de rám vetette magát. Hanyadt vágódtam a kanapén, ő meg fölöttem támaszkodott és elkezdett csikizni. Hangos vihogásban és sikításban törtem ki. Addig ficánkoltam, míg le nem estünk a földre.
- Ezt nem hiszem el! Miért kell mindig rajtam feküdni? Ez már a második alkalom. -nevettem.
- Kiengesztelhetlek valamivel? -nézett rám kiskutya szemekkel.
- Nem biztos. -fordítottam el a fejem.
- Azért megpróbálom. -és fejemet visszafordítva megcsókolt. Ez a csók teljesen más volt, mint a többi. Vadabb volt, sokkal érzékibb. Keze elindult oldalamon lefelé és combomon állapodott meg. Érintése után libaboros lett a testem.

LOUIS

Sírok... Igen zokogok. Fejemet a párnába temetem. Miért büntetnek? Tudom hibáztam. De én csak... igen... féltékeny vagyok. De ez lehetetlen... Nem, mégis igaz. Asztalomon próbálom kitapogatni telefonomat és amikor sikerül fejemet elszakítom a puha párnától. Tárcsázom a számot és várok. Egyszer csak nagy üvöltözés és gyerekhangok csapják meg a fülem.
- Maradjatok csöndben, éppen telefonálok. -mondta kedvesen gyerekeinek. A hangzavar ugyan úgy változatlan volt, de hirtelen csönd lett. Egy nagy sóhajt hallottam tőle.
- Louis, miért kerestél? Csak hétfőn lesz interjú. -kérdezte már rendes menedzseres hangján.
- Nem is tudom hol kezdjem.
- Már megint mi történt? Kezd az elején.
Oké. Ömm.. reggel kicsit rátámadtam Hope-ra, mert beszélni szerettem volna vele. A pulthoz szorítottam és nem engedtem, hogy elmenjen. Persze jött Harry és...
- Értem, tovább.
- A reggelizés után szerettem volna segíteni neki az elpakolásban, de már megint Harry közbeszólt. Én ezen felidegeltem magam és felmentem a szobámba. Szépen lenyugodtam, amikor nagy csörömpölést hallottam. Az ajtómat résnyire kinyitottam és hallgatóztam. Hope elvágta a tenyerét egy pohárral és feljött a fürdőbe, hogy Harry majd ellássa a sebet. Kapva kaptam az alkalmon és bementem utána.
- Louis a lényeget kérlek.
- Bocsi. Szóval a sebet elláttam és úgy nagyjából ki is békültünk. Bele is ment egy közös filmezésbe. Csak megint azzal a mitugrásszal ment el. És ki tudja mit csinálnak most...
- Azt inkább nem szeretném tudni. Louis ide figyelj. Ha ilyen erőszakos vagy, akkor persze, hogy mindenki elfordul tőled. Próbálj meg szépen, lassan közeledni hozzá. És ne eröltetsd rögtön. Szintről szintre haladj.
- Köszönöm a tanácsot Rose. És üdvözlöm a kicsiket. Szia.
- Szia Louis. -azzal a beszélgetést befejeztük. Jó volt valakinek elmondani a barátomat. Megkönnyebbültem. Ha már a többiek utálnak.

LIAM

Meglepetten nyúltam telefonomhoz, ami előszeretettel játszotta le a beállított csengőhangot.

- Szia Rose. -köszöntem kedvesen.
- Fiam szólj a fiúknak, kivétel Louisnak.
- Oké. Addig tartod?
- Persze.
A fiúkat összetoboroztam a nappaliba és kihangosítottam a telefonom.
- Szia Rose. -köszöntek egyszerre a többiek.
- Louison kívül mindenki itt van? -kérdezte.
- Igen, de miért? Mi ilyen fontos? -kérdezte Zayn.
- Segítenetek kell Louisnak.
- Az ki van zárva! Lehetetlent kérsz. -vágta rá Harry.
- Harry ezt most azonnal fejezd! Louis a legjobb barátod! Meg egy csapat vagytok! Mindenki segít a másiknak!
- Rendben. -durcizott be Harry.
- Srácok az a helyzet, hogy Louis szerelmes Hope-ba és féltékeny Markra.
- Ez komoly? -esett ki Niall szájából a kaja.
- Halálosan. És tudom, hogy most nem vagytok jóban vele, de kérlek segítsetek neki. Legalább egy esélyt adjatok neki. -mondta teljesen nyugodtan Rose.
- Mit kéne tennünk? -kérdezte Harry flegmán.
- Próbáljatok minél több időt vele tölteni, meg legyen többet kettesben Hope-pal.
- Ha a lányok holnap jönnek akkor megoldható. -szólaltam fel már én is.
- Erről van szó. Köszönöm a segítseget srácok. Majd meghálálom. További szép estét. Sziasztok.
- Szia Rose. -mondtuk egyszerre.
- Srácok Rose-nak igaza van. Nem ismerek magunkra. A mi répaman-ünket elítéltül és kiközösítettük. Igaz csinált pár dolgot, de akkor is.
- Hiányzik a szerelmem. -szólalt meg szomorúan Harry.
Ezen mi elkezdtünk nevetni, amikor Louist láttuk meg a konyhába menni.
- Lou nem ülsz is hozzánk? Megtehetnénk egy jó filmet. -mondta Zayn.
- Hát nem is tudom. Nem akarok zavarni. -húzta el a száját.
- Szerelmeeeeeem... -üvöltötte Harry és rávetette magát Louisra és így a földön kötöttek ki.
- Kicsi a rakás. -mondta téli szájjal Niall és megiramodott feléjük.
Mindannyian Louison feküdtünk és együtt nevettünk.
- Srácok nem.kapok levegőt. -nyöszörgött alul Lou.
Mindenki lemászott róla és Harry felsegítette.
Egy közös filmnézéssel töltöttük az estét. És szerencsére mindenki kibékült Louissal. Béke volt a bandában. Pedig már azt hittem, hogy ez lehetetlen...

The first date.

Igen igen igen... Itt lenne a megígért meg meglepetés.

Jó olvasást és Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak!

Jövőre találkozunk. ;)

Puszi: Viih <3

One Direction - Change My Mind

JESSIE

- Szia bátyus. -ugrottam rég nem látott bátyám nyakába.
- Hello prücsög. Hogy megnőttél, kész nő vagy!
- Na mit csinálunk ma? Mikor jön a csajod? -sétáltam be a lakásba a cuccaimat kint hagyva az ajtó előtt.
- Még nem a barátnőm! -hozta be a bőröndöket Mark.
- Még! -nyomatékosítottam az első szót.
- Majd még felhívom, hogy mikor menjek érte.
- Áhá. És mit veszel fel? Vagy hova viszed? Megcsinálhatom a hajad? -árasztottam el kérdéseimmel.
- Most ebédelünk. Még van időm bőven. Mit kérsz, mit csináljak?
- Szerintem rendeljünk egy kis kínait és közben megbeszéljük a részleteket. -ajánlottam fel.

~2 órával később~

- Nagyon finom ez a kínai, imádom. -mondtam mosolyogva már az asztalnál.
- Én is szeretem is már rég nem ettem. Még jó hogy jöttél. -nevetett fel.
- Mesélj már egy kicsit a csajról, nagyon kíváncsi vagyok már. -faggattam már vagy századszorra.
- Na jó, feladom. Mesélek róla.

Mesélni kezdte, hogy ő annyira különleges és megértő. Teljesen más, mint a többi lány. És ekkor a bátyám szemében egy teljesen új dolgot fedeztem fel amit, eddig ha egyszer láttam rajta. Azt, hogy szerelmes. Csak úgy áradozott a lányról, teljesen belemerülve a részletekbe. Hogy ha Hope nevet kis gödröcskék jelennek meg az arcán. Nagyon szeretheti ezt a lányt.

- Hívd fel Hope-ot. -mondtam neki határozottan.
- De... még. -és már kereste volna a kifogásokat, ha nem pillantottam volna rá a  legcsúnyább nézésemmel.
- Jól van, felhívom. -nézett rám belegyezően, és el is kezdte tárcsázni a számot.
- Te tudod fejből a számát? -kérdeztem. Ő erre elpirult.
- Ömmm… Szia Hope. – kezdett is bele nyögve nyelősen.
- Azért hívtalak, hogy ma este mikor menjek érted?
- Az meglepetés. De nyugi, jó lesz.
- Jessie, igen itthon van. – mosolygott rám.
- Nem tudom, ha van kedved, de ő azt mondta, hogy szeretne megismerni. -most komolyan elpirult? Ez kész.
- Oké akkor hétre ott vagyok érted.
Ránéztem az órára, ami 2-őt mutatott. Remek mondtam magamba. Muszáj segítenem Don Huánnak, mert szerintem most a cipőfűzőjét se bírná megkötni.
- Mi a terv? -könyököltem az asztalra.
- Öltözz fel és hozd a kreativitásod hugicám. -mondta és elindult a bejárati ajtóhoz. Mit forgathat a fejében, kíváncsi vagyok!

HOPE

Jajj ne, jajj ne... Áááá... Mit vegyek fel? Mindjárt itt lesz Mark és még sehol sem tartok. Segítség kell... A lányok, de őket nem akarom zavarni. Ez a hülye időeltolódás! Akkor maradt Harry, ő mindig segít. Majdnem kitéptem az ajtót a helyéről, úgy siettem át Harry szobájába.
- Harry... upsz, bocsi. -nyitottam be, de már mentem is ki. Ő mindig boxerben van, ezt se értem.
- Egy pillanat. -mondta.
- Na itt vagyok. Mi a baj? -jött ki egy melegítő alsóban.
- Azért egy pólót is felvehettél volna.
- Nem tetszik? -mutatott kockás hasára és elkezdett bedurcizni.
- Nincs erre idő, gyere már. -azzal kézen ragadtam és behúztam a szobámban.
- Harry mit vegyek fel? Egy óra múlva jön Mark. Segíts!
- Hová mentek? -lépett oda a szekrényemhez.
- Vacsorázni.
- Akkor ez tökéletes lesz. -mutatta fel egyik kedvenc ruhámat.
- Ez volt rajtam a 8.-os bankettemen. -vettem kezembe a ruhát és elmerengtem emlékeimben.
- Haho. -lóbálta kezét szemem előtt.
- Bocsi, akkor ez tuti jó? -néztem rá.
- Próbáld fel és megnézem. -mosolygott.
- Oké. Várj meg itt. El ne mozdulj. -azzal bementem a fürdőbe.
- És ne leskelődj. -dugtam ki a fejem a résnyire nyitott ajtón.
- Ne milyen? -jöttem ki pár perc múlva?
- Gyönyörű vagy. -jött oda hozzám és megpörgetett.
- Köszi. -pirultam el.
Miután kituszkoltam az ajtón szegény fiút, elmentem fürdeni és hajat mosni. Utána gyors fogmosás. Megcsináltam és felöltöztem. Már csak a smink maradt, ami egy kis szempillaspirál volt összesen. A nagy tükör előtt megfordultam párszor és késznek nyilvánítottam magam. És ebben a pillanatban a csengő megszólalt. Igyekeztem le amilyen gyorsan csak tudtam, hogy ne várakoztassam meg Markot, de megint belebotlottam valakibe.
- Hát te hova mész? -állt meg Louis előttem egy tál popcornnal a kezében.
- Ööö... randim lesz. -pirultam el.
- Kivel? -kezdett dühbe gurulni.
- Bocsi Louis, de most mennem kell. Majd bepótoljuk a filmet. Szia. -azzal kiléptem az ajtón és Markkal találtam szembe magam.
- Szia. -mosolyogtam, hogy újra látom.
- Mesésen nézel ki. -bókolt.
- Szabad lesz? -nyújtotta a kezét amit én nagy mosollyal elfogadtam. Az kocsiajtót kinyitotta nekem, én meg beszálltam. Amikor visszanéztem a házhoz Louist fedeztem fel, ahogy az ablakból néz minket nem kifejezetten kedvesen. Gyorsan Mark felé fordultam, hogy semmi ne roncsa el a kedvemet.


Mikor már leparkoltunk Mark kipattant a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm. -köszöntem meg kedvességét.
- Egy ilyen szépségnek mint te, bármit. -nézett mélyen szemeimbe.
- Megkaphatom a kezed? -kérdezte.
- Persze. -tettem kezemet tenyerébe.
- Ezt is Ő csinálta? -szólalt meg kicsivel később és hangján lehetett hallani, hogy ideges.
- Nem. Ezt én. Elvágtam a kezem egy pohárral mosogatás közben. De kérlek ne foglalkozzunk Louissal. -bújtam oda hozzá.
- Rendben, persze. -ölelt meg.
- Menjünk fel.
- Ez a lakásod, nem? Most találkozok Jessievel? -néztem fel  rá.
- Igen most, és utána megyünk a titkos helyre. -mosolygott.

- Szia Jessie, megjöttünk. -szólt be a lakásba Mark.
- Sziasztok. -ugrott elő egy igen csinosan felöltözött lány. Olyan volt mindent Mark, csak kicsiben és lányban.
- Szia Hope, Jessie vagyok. Sokat hallottam rólad. -ölelt meg és pillantott Markra.
- Szia Jessie. Örülök a találkozásra és én is sokat hallottam rólad. -mosolyogtam rá, majd Markra aki elpirulva állt.
- Akkor én most magatokra hagylak, majd találkozunk. Sziasztok. -és el is tűnt a szemünk elől.
- Mi is menjünk, de előtte be kellene kötnöm a szemed. Szabad? -húzott elő a zsebéből egy kendőt.
- Oké, de félek, hogy el fogok esni. -vallottam be.
- Megoldom. Csak bízz bennem. -nézett mélyen szemeimbe, amitől majdnem elolvadtam.
- Rendben. -egyeztem bele.
Finoman bekötötte a szememet és hirtelen felkapott az ölébe. Annyira megijedtem, hogy felsikítottam és Mark nyakába kapaszkodtam. Ne tudom, hogy hova vitt, mert a szemem nélkül elég nehéz érzékelni, ezért a fülemre hagyatkoztam. Mark lerakott és ellépett mellőlem.
- Mark hol vagy? Ne hagyj itt kérlek. -ijedtem meg. Egy ajtót hallottam kinyílni és kicsit hűvösebb levegő csapott meg.
- Ne félj, csak gyere utánam. -fogta meg kezemet Mark.
Ügyetlenül sétáltam utána, míg nem megállt. Hátam mögé lépett és levette a kendőt. Ami akkor a szemem elé tárul az... az leírhatatlan. A tetőn voltunk és London fénye tárultak elénk. Az egyen kivételesen egy felhő se volt, ezért a csillagokat és a teliholdat is jól lehetett látni.
- Ez csodálatos. -fordultam szembe Markkal.
- Van még itt valami. -és háta mögül egy szál vörös rózsát húzott elő.
- Köszönöm. -vettem el és megszagoltam.
- Gondoltam örülnél egy holdfényes vacsorának. -és ellépve előlem egy kétszemélyes asztalt pillantottam meg.
- Mark ezt nem kellett volna. -pirultam el.
- Üljünk le.
A vacsora nagyon jól telt. Jessie pincérnek öltözve tálalta fel az ételeket. És megtudtam, hogy ő és persze Mark csináltak minden kaját. A menü spagetti és Jessie saját készítésű fagyija volt. Mind a kettő isteni volt.

- Szabad egy táncra? -kérdezte meg Mark, mikor már végeztünk a vacsorával.
- Nincs is zene. -nevettem és elfogadtam felkérését.
- De van. -és mikor ezt kimondta kellemes, lassú zene indult el valahonnan.
- Megtisztel engem hölgyem? -hajlott meg.
- Természetesen. -pukedliztem és egyik kezemet tenyerébe csúsztattam, míg a másikat a vállára tettem. Ő kezét a csípőmre tette és magához húzott. Sokáig táncolhattunk így, mert kezdtem fázni. Mark ezt észre is vette.
- Tessék, vedd fel. -nyújtotta a zakóját.
- Köszönöm. -bújtam bele a kicsit nagy ruhadarabba.
- Hogy érdemeltem én ezt ki? -sétáltam a korláthoz.
- Mire gondolsz? -fonta kezeit derekam köré és fejét vállamra tette.
- Arra, hogy itt áll velem szemben egy srác, akit meg sem érdemlek. -fordultam vele szembe.
- Hope el kell mondanom valamit.
- És mi lenne az? -néztem kérdőn rá.
- Szeretlek Hope! Tiszta szívemből! Lennél a barátnőm? -térdelt le elém.
- Ó Mark. Persze. Nagyon szeretlek. -amikor ezeket kimondtam felugrott és ajkait az enyémekre nyomta.

HELP!!!

Zene:Huhahahaaa...

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!!!!

Sajnálom sajnálom sajnálom!!!!!!!

Kövezzetek meg, és csináljatok amit akartok, mert lehanyagoltalak titeket!! :s

Nem tudok elégszer elnézést kérni, de meg voltak a gondjaim. 

(tudom ez nem minősül kifogásnak)

De a karácsonyra való tekintettel össze szedtem magam és meghoztam az új részt!
Jó olvasást és sok sok sok komit ha lehetséges!!!

Puszi: Viih :D <3

HOPE

Újabb nap, újabb szép reggel. Magamra se ismerek, amikor már "hajnali" 6-kor a konyhában sürögtem - forogtam. Éppen 12 tojásból csináltam rántottát a fiúknak.
- Jó reggelt. -köszönt egy ismerős hang, amitől összerezzentem. Reméltem, hogy nem lesz még egy alkalom, hogy kettesben maradok vele.
- Reggelt. -válaszoltam. Nem fordulok meg! Nem fogok a szemébe nézni! Nem nem nem!
Már az utolsó részt szedtem ki a serpenyőből és a tányérra tettem. A reggelivel a kezemben fordultam meg és indultam el az asztal felé. Csak gondoltam, hogy megúszom Louissal a beszélgetést, de nem sikerült. Pont mögöttem állt. Kezeimből kivette a tányért és visszatette a konyhapultra. Próbáltam menekülni, ezért hátráltam, de a pultnak ütköztem. Louis a két kezét a pultra tette úgy, hogy ne tudjak elmenni. Csíkos pólóját néztem, mert nem mertem belenezni szemeibe.
- Meddig fogjuk ezt még csinálni? -kérdezte.
- Mire gondolsz? Nem értem miről beszélsz! -még mindig csak mellkasának beszéltem.
- Arról, hogy kerüljük egymás társaságát és nem mersz a szemembe nézni. -állam alá nyúlt és felemelte fejemet. Kék szemeit az enyémbe fúrta, amitől kirázott a hideg.
- Louis, kérlek, hagyj békén!
- Egyszer úgy is át kell esnünk ezen a beszélgetésen, szóval nem. A fiúk még úgy is alszanak, van időnk beszélgetni.
- Louis te hallod miket beszélsz? Nem ismerek rád!
- Igen és most szépen mindent meg fogunk beszélni! -nyomott még jobban a pultnak. Csak imádkozni tudtam, hogy valaki jöjjön és leállítsa Louist.
- Louis mit csinálsz? -állt meg az ajtóban Harry. Hát persze, mindig ő az én őrangyalom.
- Mi csak, beszélgetünk. -mondta Louis.
- Ez szerintem nem beszélgetés. Megmondtam, hogy ne menj Hope közelébe. -sétált oda hozzám és kezemnél fogva magához húzott. Amennyire csak lehetett hozzábújtam.
- Ülj le az asztalhoz, én majd a kaját elintézem. -suttogta a fülembe. Fogtam magam lehajtott fejjel az asztalhoz ültem, pont az asztalfőre. A már kihűlt rántottat Harry berakta a mikroba és megmelegítette. Tekintetem ez után folyamatosan Louist követte. Poharakat vett ki a szekrényből és narancslevet öntött. A többiek is lassan leszivárogtak és elfoglaltak egy-egy széket. Úgy néztünk ki, hogy ugye én ültem az asztalfőn és érdekes módon Louis a másikon (szembe velem). Mellettem Harry és Niall ült, Louis mellett meg Zayn és Liam.
- Mi ez a gyilkos hangulat? Lehet érezni a feszültséget a levegőben. Valami történt? -kérdezte Liam, ezzel megtörve a csendet
- Semmi. Inkább az a kérdés, hogy mit csinálunk ma? - válaszolt rögtön Harry ez.terelte a témát.
- Hát Rose azt mondta, hogy ma szabadnapunk van. -mondta Niall.
- Tényleg a lányok mikor jönnek? -kérdezte Zayn.
- Holnap délután 2-kor száll le gépük a Londonban, de Sam azt mondta, hogy ma még beszélünk. -szólaltam meg már én is. Ez után újabb kínos csönd telepedett közénk.
- Ki segít leszedni az asztalt? -tettem fel a kérdést.
- Majd én! -szólalt meg rögtön Louis.
- Majd inkább én, hagyd csak Lou. -mondta Harry. Louis felállt az asztaltól és elviharzott. Még azt is hallottuk, ahogy becsapódik szobája ajtaja. Egyre jobban kezdtem félni Louistól és a fiúk sem értettek, hogy miért viselkedik így.
- Nagyon finom volt s reggeli. -ölelt magához boldogan Niall.
- Örömmel csináltam. -mondtam neki.
- Kinek van kedve videó játékozni? -fordult felénk Zayn.
- Én megyek szívesen. -mondta Liam.
- Majd én lealázlak titeket. -nevetett fel Niall. Mosolyognom kellett a 3 fiún, akik mint kisgyerekek rohantak be a nappaliba.
- Őrültek! - fordultam Harry felé, aki már a fél asztalt leszedte.
- Mondták már. -vigyorgott.
- Amúgy a mosogatógépbe beraktam a tányérokat, csak a poharakat kell elmosni.
- Akkor azt majd én megcsinálom.
- Rendben, még letorlom az asztalt. Azzal én elkezdtem a poharakat mosogatni, Harry meg törölgetni. Egy pillanatra a nappali felé pillantottam a nagy üvöltözéseket hallva és az egyik pohár kicsúszott a kezemből. Nagy csörömpöléssel a mosogatóban végezte és összetört. Én meg nagyon okosan utána nyúltam és gyönyörűen elvágtam a tenyerem.
- Áuh. -szisszentem fel.
- Mi történt? -jött oda Harry, de rögtön észre is vette a vért.
- Menj föl a mosdóba és inkább ott most meg a kezed. És persze várj meg, mert lefertőtlenítem és bekötöm a kezed, csak ezt eltakarítom innen.
- Oké, de vigyázz magadra. -mondtam. Azzal elindultam fel az emeletre. Tenyeremből egyre csak buggyant ki a vér. Fájt rettenetesen. Beérve a fürdőbe a csap alá tartottam kezemet és hideg vizet engedtem rá.

Már jó pár litert pazaroltam el, amikor hallottam, hogy az ajtó becsukódik és a kulcsot valaki ráfordítja a zárra.
- Azért kulccsal nem kellett volna bezárni az ajtót. -zártam el a vizet és megfordultam. Teljesen ledöbbentem. Na ki állt megint velem szemben? Hát Louis, ki más?
- Mit csináltál a kezeddel? -lépett oda hozzám és megfogta a kezem. Olyan gyorsan történt, hogy moccanni se tudtam.
- Louis ez fáj. -motyogtam.
- Jajj, bocsi. De ülj le a kád szélére, addig előkeresem a kötszert. Nem tudom miért, de azt csináltam, amit mondott. Féltem tőle, de most még is kedves volt és nem erőszakos. Kivett a szekrényből egy fehér dobozt, amin egy piros kereszt volt. Kiszedett belőle jódot és kötszert.
- Félsz tőlem? -jött oda hozzám.
- Egy kicsit.
- Nem foglak még egyszer bántani, ezt megígérem. Ez most egy kicsit kellemetlen lesz. -kezemet kezébe fogta és tenyeremet elkezdte jóddal letisztítani. A seb nagyon csípni kezdett.
- Ne húzd el a kezed légyszi. -nézett a szemembe.
- Bocsi, de nagyon csíp.
- Tudom és bocsánat.
- Nem te tehetsz róla, én voltam a hülye. Inkább köszönöm, hogy segítesz.
- Ez a legkevesebb. De még nem válaszoltál, hogy mit csináltál?!
- Mosogattam és az egyik pohár nem szimpatizált velem. -erre a kijelentésemre felnevetett, amitől nekem is nevetnem kellett.
- Most komolyan megnevettettelek? -mosolygott és már kezdte bekötni a kezem.
- Hát, úgy látszik.
- Ennek örülök. És... akkor... nincs kedved este megnézni valamit velem?
- De van, persze.
- Akkor jó. Kész is vagyunk. Lehetőleg ne csinálj semmi veszélyeset.
- Oké, akkor te mosogatsz.
- Rendben. -mosolyogva léptem ki az ajtón és Harryvel találtam szembe magam.
- Miért volt bezárva az ajtó? -kérdezte,de gondolom amikor Louist meglátta kijönni mögülem rájött.
- Harry nyugodj meg. Louis csak ellátta a sebem.
- Ez igaz? -nézett át a vállaim fölött.
- Igen. -bólintott Louis.
- Bocsi fiúk, de még beszélnem kell a lányokkal. -azzal elsétáltam Harry mellett és bementem a szobámba.

VIVIEN

Megőrülök! A sok bőrönd között nem találok meg semmit!
- Lányok hova tettem a laptopom? -üvöltök le a szobámból.
- A feketébe! .jött a válasz Kleo-tól. És tényleg ott volt. Mire mennék a lányok nélkül? Tuti semmire.


- Sziaaa...! -üvöltöttem, mikor már Hope-pal videóhívásban voltam.
- Vivi, de jó végre látni. Már olyan régen beszéltünk, hogy a hajad is visszanőtt.
- Hát igen. De akkor holnap ki tudnál jönni elénk a reptérre?
- Persze, megbeszélem a fiúkkal, hogy vigyen ki valaki. Harry jó lesz,
- Ííííííí.... imádlak! Persze, hogy jó lesz! -kezdtem el tombolni.
- Jól van, nyugi. Biztos tetszeni fogsz neki. -biztatott. Sosem voltam megelégedve az alakommal. Ezért imádom ennyire. Mindig tudja, hogy hogy kell felvidítani az embert. Tisztelem és csodálom is a sok és kifogyhatatlan kedvességéért.
- Na rendben csajszi. Holnap végre újra látlak. De most megyek, mert Kleo és Domi sehol sem tartanak (nem tudják mit vegyenek fel, hogy elájuljanak tőlük) -suttogtam.
- Szia Vivi, akkor holnap. És feküdjetek le időben! Meg persze puszilom a többieket.
- Átadom, szia.