Helló skacok.Újra itt 2013-ban is.
Egy ki információval bombázlak titeket, ami tuti nem érdekes, de nekem nagyon is fontos!!! :DDD
Eddig a blog:
- 2041 látogatónál jár :D
- 9 kominál :(
- 37 "tetszik" véleménynél :)))
HOPE
Miközben egymást csókoltuk a világ megszűnt létezni. A fellegekben
éreztem magam. Nem tudom meddig tartott, de azt hittem, hogy ez lehetetlen.
Hirtelen szánk elvált, végre levegő tudott beáramlani a tüdőmbe. Kipirosodva és
hangosan szuszogva álltunk egymás karjaiban.- Hope... Én már mikor a reptéren megláttalak éreztem, hogy te más vagy. Hogy különleges vagy. Már akkor elcsavartad a fejem. Tudom, hogy ez most így hülyén hangzott.
- Shhh... -nyomtam ajkaira lágy csókot.
- Engem csak az érdekel, hogy tényleg komolyan gondolod-e azt, amit az előbb mondtál. -néztem fel rá.
- Igen, teljesen. Én sosem játszanék veled. -mondta határozottan.
- Ennek örülök. -és hozzábújtam.
Még hosszú ideig álltunk így, egymás karjaiban. A lágy zenét hallgatva andalogtunk. Most nem kellettek ide szavak. Mindketten tudtuk, hogy mit érez a másik és mire gondol. A fényeket bámulva elgondolkoztam, hogy mi lesz, ha hazamegyek. Louis ki fog-e akadni? Megint rám fog támadni? Ezen elmerengve testem megremegett. Mark észrevette és kicsit eltolt magától.
- Baj van? -kérdezte. Hangjában aggodalmat fedeztem fel. Ezen magamban elmosolyodtam, mert ez nagyon cuki volt tőle.
- Semmi semmi, csak kicsit fázom.
- Akkor menjünk be, gyere. -nyújtotta a kezét.
- Várj... -még visszamentem az asztalhoz és vörös rózsámat kezembe vettem.
- Mehetünk. -kulcsoltam össze ujjainkat.
Visszaérve a lakásba egy papírt találtunk a hűtőn.
" Elmentem moziba! Jó
szórakozást! =) Jessie xx "
- Nagyon kedves a húgod. -öleltem meg hátulról.
- Imádom. Ő a következő szerelmem utánad. -fordult velem szembe. Ezen a kijelentésén elnevettem magam.
- És mit csinálunk most?
- Mihez lenne kedved? -kérdezte mély, búgó hangon.
- Nézzünk valami jó filmet.
- Akkor nézz valamit, addig én csinálok popcornt.
Nem tudom mennyi idő telt el, de már ment az "Igazából szerelem" című film. Hát mit ne mondjak, elég érdekes egy film. Persze Mark mondta, hogy nézzük ezt. Milyen érdekes! Szemeimmel a TV-re meredek és próbálom befogadni az ott látott eseményeket. Elmerengésemből az arcromról lepattanó ismeretlen tárgy zökkent ki. Oldalra fordítom fejem és kedves barátom a plafont kémleli, mint ha ő nem tudna semmiről. "Idióta" - gondolom magamban és a popcornos tálhoz nyúlok. Pár szem muníciót a markomba veszek és elkezdem dobálni vele. Már az első találatra felfigyel és felém fordítja arcát. Vigyorogva tűrte, hogy megdobáljam. Mikor elfogyott a popcorn nyúltam a tál felé, de megfogta kezem.
- Hé. -mondtam.
- Ezt most visszakapod, ugye tudod? -nézett rám ördögien. A tálat az asztalra tette, közben végig fogtam kezem.
- Csikis vagy?
- Hát... csak egy kicsit a hasamon, de... nee... ugye nem? -próbáltam elhúzódni, de rám vetette magát. Hanyadt vágódtam a kanapén, ő meg fölöttem támaszkodott és elkezdett csikizni. Hangos vihogásban és sikításban törtem ki. Addig ficánkoltam, míg le nem estünk a földre.
- Ezt nem hiszem el! Miért kell mindig rajtam feküdni? Ez már a második alkalom. -nevettem.
- Kiengesztelhetlek valamivel? -nézett rám kiskutya szemekkel.
- Nem biztos. -fordítottam el a fejem.
- Azért megpróbálom. -és fejemet visszafordítva megcsókolt. Ez a csók teljesen más volt, mint a többi. Vadabb volt, sokkal érzékibb. Keze elindult oldalamon lefelé és combomon állapodott meg. Érintése után libaboros lett a testem.
LOUIS
Sírok... Igen zokogok. Fejemet a párnába temetem. Miért büntetnek?
Tudom hibáztam. De én csak... igen... féltékeny vagyok. De ez lehetetlen... Nem,
mégis igaz. Asztalomon próbálom kitapogatni telefonomat és amikor sikerül
fejemet elszakítom a puha párnától. Tárcsázom a számot és várok. Egyszer csak
nagy üvöltözés és gyerekhangok csapják meg a fülem.- Maradjatok csöndben, éppen telefonálok. -mondta kedvesen gyerekeinek. A hangzavar ugyan úgy változatlan volt, de hirtelen csönd lett. Egy nagy sóhajt hallottam tőle.
- Louis, miért kerestél? Csak hétfőn lesz interjú. -kérdezte már rendes menedzseres hangján.
- Nem is tudom hol kezdjem.
- Már megint mi történt? Kezd az elején.
Oké. Ömm.. reggel kicsit rátámadtam Hope-ra, mert beszélni szerettem volna vele. A pulthoz szorítottam és nem engedtem, hogy elmenjen. Persze jött Harry és...
- Értem, tovább.
- A reggelizés után szerettem volna segíteni neki az elpakolásban, de már megint Harry közbeszólt. Én ezen felidegeltem magam és felmentem a szobámba. Szépen lenyugodtam, amikor nagy csörömpölést hallottam. Az ajtómat résnyire kinyitottam és hallgatóztam. Hope elvágta a tenyerét egy pohárral és feljött a fürdőbe, hogy Harry majd ellássa a sebet. Kapva kaptam az alkalmon és bementem utána.
- Louis a lényeget kérlek.
- Bocsi. Szóval a sebet elláttam és úgy nagyjából ki is békültünk. Bele is ment egy közös filmezésbe. Csak megint azzal a mitugrásszal ment el. És ki tudja mit csinálnak most...
- Azt inkább nem szeretném tudni. Louis ide figyelj. Ha ilyen erőszakos vagy, akkor persze, hogy mindenki elfordul tőled. Próbálj meg szépen, lassan közeledni hozzá. És ne eröltetsd rögtön. Szintről szintre haladj.
- Köszönöm a tanácsot Rose. És üdvözlöm a kicsiket. Szia.
- Szia Louis. -azzal a beszélgetést befejeztük. Jó volt valakinek elmondani a barátomat. Megkönnyebbültem. Ha már a többiek utálnak.
LIAM
Meglepetten nyúltam telefonomhoz, ami előszeretettel játszotta le a
beállított csengőhangot.
- Szia Rose. -köszöntem kedvesen.- Fiam szólj a fiúknak, kivétel Louisnak.
- Oké. Addig tartod?
- Persze.
A fiúkat összetoboroztam a nappaliba és kihangosítottam a telefonom.
- Szia Rose. -köszöntek egyszerre a többiek.
- Louison kívül mindenki itt van? -kérdezte.
- Igen, de miért? Mi ilyen fontos? -kérdezte Zayn.
- Segítenetek kell Louisnak.
- Az ki van zárva! Lehetetlent kérsz. -vágta rá Harry.
- Harry ezt most azonnal fejezd! Louis a legjobb barátod! Meg egy csapat vagytok! Mindenki segít a másiknak!
- Rendben. -durcizott be Harry.
- Srácok az a helyzet, hogy Louis szerelmes Hope-ba és féltékeny Markra.
- Ez komoly? -esett ki Niall szájából a kaja.
- Halálosan. És tudom, hogy most nem vagytok jóban vele, de kérlek segítsetek neki. Legalább egy esélyt adjatok neki. -mondta teljesen nyugodtan Rose.
- Mit kéne tennünk? -kérdezte Harry flegmán.
- Próbáljatok minél több időt vele tölteni, meg legyen többet kettesben Hope-pal.
- Ha a lányok holnap jönnek akkor megoldható. -szólaltam fel már én is.
- Erről van szó. Köszönöm a segítseget srácok. Majd meghálálom. További szép estét. Sziasztok.
- Szia Rose. -mondtuk egyszerre.
- Srácok Rose-nak igaza van. Nem ismerek magunkra. A mi répaman-ünket elítéltül és kiközösítettük. Igaz csinált pár dolgot, de akkor is.
- Hiányzik a szerelmem. -szólalt meg szomorúan Harry.
Ezen mi elkezdtünk nevetni, amikor Louist láttuk meg a konyhába menni.
- Lou nem ülsz is hozzánk? Megtehetnénk egy jó filmet. -mondta Zayn.
- Hát nem is tudom. Nem akarok zavarni. -húzta el a száját.
- Szerelmeeeeeem... -üvöltötte Harry és rávetette magát Louisra és így a földön kötöttek ki.
- Kicsi a rakás. -mondta téli szájjal Niall és megiramodott feléjük.
Mindannyian Louison feküdtünk és együtt nevettünk.
- Srácok nem.kapok levegőt. -nyöszörgött alul Lou.
Mindenki lemászott róla és Harry felsegítette.
Egy közös filmnézéssel töltöttük az estét. És szerencsére mindenki kibékült Louissal. Béke volt a bandában. Pedig már azt hittem, hogy ez lehetetlen...
