The first date.

Igen igen igen... Itt lenne a megígért meg meglepetés.

Jó olvasást és Boldog Új Évet Kívánok minden kedves olvasómnak!

Jövőre találkozunk. ;)

Puszi: Viih <3

One Direction - Change My Mind

JESSIE

- Szia bátyus. -ugrottam rég nem látott bátyám nyakába.
- Hello prücsög. Hogy megnőttél, kész nő vagy!
- Na mit csinálunk ma? Mikor jön a csajod? -sétáltam be a lakásba a cuccaimat kint hagyva az ajtó előtt.
- Még nem a barátnőm! -hozta be a bőröndöket Mark.
- Még! -nyomatékosítottam az első szót.
- Majd még felhívom, hogy mikor menjek érte.
- Áhá. És mit veszel fel? Vagy hova viszed? Megcsinálhatom a hajad? -árasztottam el kérdéseimmel.
- Most ebédelünk. Még van időm bőven. Mit kérsz, mit csináljak?
- Szerintem rendeljünk egy kis kínait és közben megbeszéljük a részleteket. -ajánlottam fel.

~2 órával később~

- Nagyon finom ez a kínai, imádom. -mondtam mosolyogva már az asztalnál.
- Én is szeretem is már rég nem ettem. Még jó hogy jöttél. -nevetett fel.
- Mesélj már egy kicsit a csajról, nagyon kíváncsi vagyok már. -faggattam már vagy századszorra.
- Na jó, feladom. Mesélek róla.

Mesélni kezdte, hogy ő annyira különleges és megértő. Teljesen más, mint a többi lány. És ekkor a bátyám szemében egy teljesen új dolgot fedeztem fel amit, eddig ha egyszer láttam rajta. Azt, hogy szerelmes. Csak úgy áradozott a lányról, teljesen belemerülve a részletekbe. Hogy ha Hope nevet kis gödröcskék jelennek meg az arcán. Nagyon szeretheti ezt a lányt.

- Hívd fel Hope-ot. -mondtam neki határozottan.
- De... még. -és már kereste volna a kifogásokat, ha nem pillantottam volna rá a  legcsúnyább nézésemmel.
- Jól van, felhívom. -nézett rám belegyezően, és el is kezdte tárcsázni a számot.
- Te tudod fejből a számát? -kérdeztem. Ő erre elpirult.
- Ömmm… Szia Hope. – kezdett is bele nyögve nyelősen.
- Azért hívtalak, hogy ma este mikor menjek érted?
- Az meglepetés. De nyugi, jó lesz.
- Jessie, igen itthon van. – mosolygott rám.
- Nem tudom, ha van kedved, de ő azt mondta, hogy szeretne megismerni. -most komolyan elpirult? Ez kész.
- Oké akkor hétre ott vagyok érted.
Ránéztem az órára, ami 2-őt mutatott. Remek mondtam magamba. Muszáj segítenem Don Huánnak, mert szerintem most a cipőfűzőjét se bírná megkötni.
- Mi a terv? -könyököltem az asztalra.
- Öltözz fel és hozd a kreativitásod hugicám. -mondta és elindult a bejárati ajtóhoz. Mit forgathat a fejében, kíváncsi vagyok!

HOPE

Jajj ne, jajj ne... Áááá... Mit vegyek fel? Mindjárt itt lesz Mark és még sehol sem tartok. Segítség kell... A lányok, de őket nem akarom zavarni. Ez a hülye időeltolódás! Akkor maradt Harry, ő mindig segít. Majdnem kitéptem az ajtót a helyéről, úgy siettem át Harry szobájába.
- Harry... upsz, bocsi. -nyitottam be, de már mentem is ki. Ő mindig boxerben van, ezt se értem.
- Egy pillanat. -mondta.
- Na itt vagyok. Mi a baj? -jött ki egy melegítő alsóban.
- Azért egy pólót is felvehettél volna.
- Nem tetszik? -mutatott kockás hasára és elkezdett bedurcizni.
- Nincs erre idő, gyere már. -azzal kézen ragadtam és behúztam a szobámban.
- Harry mit vegyek fel? Egy óra múlva jön Mark. Segíts!
- Hová mentek? -lépett oda a szekrényemhez.
- Vacsorázni.
- Akkor ez tökéletes lesz. -mutatta fel egyik kedvenc ruhámat.
- Ez volt rajtam a 8.-os bankettemen. -vettem kezembe a ruhát és elmerengtem emlékeimben.
- Haho. -lóbálta kezét szemem előtt.
- Bocsi, akkor ez tuti jó? -néztem rá.
- Próbáld fel és megnézem. -mosolygott.
- Oké. Várj meg itt. El ne mozdulj. -azzal bementem a fürdőbe.
- És ne leskelődj. -dugtam ki a fejem a résnyire nyitott ajtón.
- Ne milyen? -jöttem ki pár perc múlva?
- Gyönyörű vagy. -jött oda hozzám és megpörgetett.
- Köszi. -pirultam el.
Miután kituszkoltam az ajtón szegény fiút, elmentem fürdeni és hajat mosni. Utána gyors fogmosás. Megcsináltam és felöltöztem. Már csak a smink maradt, ami egy kis szempillaspirál volt összesen. A nagy tükör előtt megfordultam párszor és késznek nyilvánítottam magam. És ebben a pillanatban a csengő megszólalt. Igyekeztem le amilyen gyorsan csak tudtam, hogy ne várakoztassam meg Markot, de megint belebotlottam valakibe.
- Hát te hova mész? -állt meg Louis előttem egy tál popcornnal a kezében.
- Ööö... randim lesz. -pirultam el.
- Kivel? -kezdett dühbe gurulni.
- Bocsi Louis, de most mennem kell. Majd bepótoljuk a filmet. Szia. -azzal kiléptem az ajtón és Markkal találtam szembe magam.
- Szia. -mosolyogtam, hogy újra látom.
- Mesésen nézel ki. -bókolt.
- Szabad lesz? -nyújtotta a kezét amit én nagy mosollyal elfogadtam. Az kocsiajtót kinyitotta nekem, én meg beszálltam. Amikor visszanéztem a házhoz Louist fedeztem fel, ahogy az ablakból néz minket nem kifejezetten kedvesen. Gyorsan Mark felé fordultam, hogy semmi ne roncsa el a kedvemet.


Mikor már leparkoltunk Mark kipattant a kocsiból és kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszönöm. -köszöntem meg kedvességét.
- Egy ilyen szépségnek mint te, bármit. -nézett mélyen szemeimbe.
- Megkaphatom a kezed? -kérdezte.
- Persze. -tettem kezemet tenyerébe.
- Ezt is Ő csinálta? -szólalt meg kicsivel később és hangján lehetett hallani, hogy ideges.
- Nem. Ezt én. Elvágtam a kezem egy pohárral mosogatás közben. De kérlek ne foglalkozzunk Louissal. -bújtam oda hozzá.
- Rendben, persze. -ölelt meg.
- Menjünk fel.
- Ez a lakásod, nem? Most találkozok Jessievel? -néztem fel  rá.
- Igen most, és utána megyünk a titkos helyre. -mosolygott.

- Szia Jessie, megjöttünk. -szólt be a lakásba Mark.
- Sziasztok. -ugrott elő egy igen csinosan felöltözött lány. Olyan volt mindent Mark, csak kicsiben és lányban.
- Szia Hope, Jessie vagyok. Sokat hallottam rólad. -ölelt meg és pillantott Markra.
- Szia Jessie. Örülök a találkozásra és én is sokat hallottam rólad. -mosolyogtam rá, majd Markra aki elpirulva állt.
- Akkor én most magatokra hagylak, majd találkozunk. Sziasztok. -és el is tűnt a szemünk elől.
- Mi is menjünk, de előtte be kellene kötnöm a szemed. Szabad? -húzott elő a zsebéből egy kendőt.
- Oké, de félek, hogy el fogok esni. -vallottam be.
- Megoldom. Csak bízz bennem. -nézett mélyen szemeimbe, amitől majdnem elolvadtam.
- Rendben. -egyeztem bele.
Finoman bekötötte a szememet és hirtelen felkapott az ölébe. Annyira megijedtem, hogy felsikítottam és Mark nyakába kapaszkodtam. Ne tudom, hogy hova vitt, mert a szemem nélkül elég nehéz érzékelni, ezért a fülemre hagyatkoztam. Mark lerakott és ellépett mellőlem.
- Mark hol vagy? Ne hagyj itt kérlek. -ijedtem meg. Egy ajtót hallottam kinyílni és kicsit hűvösebb levegő csapott meg.
- Ne félj, csak gyere utánam. -fogta meg kezemet Mark.
Ügyetlenül sétáltam utána, míg nem megállt. Hátam mögé lépett és levette a kendőt. Ami akkor a szemem elé tárul az... az leírhatatlan. A tetőn voltunk és London fénye tárultak elénk. Az egyen kivételesen egy felhő se volt, ezért a csillagokat és a teliholdat is jól lehetett látni.
- Ez csodálatos. -fordultam szembe Markkal.
- Van még itt valami. -és háta mögül egy szál vörös rózsát húzott elő.
- Köszönöm. -vettem el és megszagoltam.
- Gondoltam örülnél egy holdfényes vacsorának. -és ellépve előlem egy kétszemélyes asztalt pillantottam meg.
- Mark ezt nem kellett volna. -pirultam el.
- Üljünk le.
A vacsora nagyon jól telt. Jessie pincérnek öltözve tálalta fel az ételeket. És megtudtam, hogy ő és persze Mark csináltak minden kaját. A menü spagetti és Jessie saját készítésű fagyija volt. Mind a kettő isteni volt.

- Szabad egy táncra? -kérdezte meg Mark, mikor már végeztünk a vacsorával.
- Nincs is zene. -nevettem és elfogadtam felkérését.
- De van. -és mikor ezt kimondta kellemes, lassú zene indult el valahonnan.
- Megtisztel engem hölgyem? -hajlott meg.
- Természetesen. -pukedliztem és egyik kezemet tenyerébe csúsztattam, míg a másikat a vállára tettem. Ő kezét a csípőmre tette és magához húzott. Sokáig táncolhattunk így, mert kezdtem fázni. Mark ezt észre is vette.
- Tessék, vedd fel. -nyújtotta a zakóját.
- Köszönöm. -bújtam bele a kicsit nagy ruhadarabba.
- Hogy érdemeltem én ezt ki? -sétáltam a korláthoz.
- Mire gondolsz? -fonta kezeit derekam köré és fejét vállamra tette.
- Arra, hogy itt áll velem szemben egy srác, akit meg sem érdemlek. -fordultam vele szembe.
- Hope el kell mondanom valamit.
- És mi lenne az? -néztem kérdőn rá.
- Szeretlek Hope! Tiszta szívemből! Lennél a barátnőm? -térdelt le elém.
- Ó Mark. Persze. Nagyon szeretlek. -amikor ezeket kimondtam felugrott és ajkait az enyémekre nyomta.

HELP!!!

Zene:Huhahahaaa...

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!!!!

Sajnálom sajnálom sajnálom!!!!!!!

Kövezzetek meg, és csináljatok amit akartok, mert lehanyagoltalak titeket!! :s

Nem tudok elégszer elnézést kérni, de meg voltak a gondjaim. 

(tudom ez nem minősül kifogásnak)

De a karácsonyra való tekintettel össze szedtem magam és meghoztam az új részt!
Jó olvasást és sok sok sok komit ha lehetséges!!!

Puszi: Viih :D <3

HOPE

Újabb nap, újabb szép reggel. Magamra se ismerek, amikor már "hajnali" 6-kor a konyhában sürögtem - forogtam. Éppen 12 tojásból csináltam rántottát a fiúknak.
- Jó reggelt. -köszönt egy ismerős hang, amitől összerezzentem. Reméltem, hogy nem lesz még egy alkalom, hogy kettesben maradok vele.
- Reggelt. -válaszoltam. Nem fordulok meg! Nem fogok a szemébe nézni! Nem nem nem!
Már az utolsó részt szedtem ki a serpenyőből és a tányérra tettem. A reggelivel a kezemben fordultam meg és indultam el az asztal felé. Csak gondoltam, hogy megúszom Louissal a beszélgetést, de nem sikerült. Pont mögöttem állt. Kezeimből kivette a tányért és visszatette a konyhapultra. Próbáltam menekülni, ezért hátráltam, de a pultnak ütköztem. Louis a két kezét a pultra tette úgy, hogy ne tudjak elmenni. Csíkos pólóját néztem, mert nem mertem belenezni szemeibe.
- Meddig fogjuk ezt még csinálni? -kérdezte.
- Mire gondolsz? Nem értem miről beszélsz! -még mindig csak mellkasának beszéltem.
- Arról, hogy kerüljük egymás társaságát és nem mersz a szemembe nézni. -állam alá nyúlt és felemelte fejemet. Kék szemeit az enyémbe fúrta, amitől kirázott a hideg.
- Louis, kérlek, hagyj békén!
- Egyszer úgy is át kell esnünk ezen a beszélgetésen, szóval nem. A fiúk még úgy is alszanak, van időnk beszélgetni.
- Louis te hallod miket beszélsz? Nem ismerek rád!
- Igen és most szépen mindent meg fogunk beszélni! -nyomott még jobban a pultnak. Csak imádkozni tudtam, hogy valaki jöjjön és leállítsa Louist.
- Louis mit csinálsz? -állt meg az ajtóban Harry. Hát persze, mindig ő az én őrangyalom.
- Mi csak, beszélgetünk. -mondta Louis.
- Ez szerintem nem beszélgetés. Megmondtam, hogy ne menj Hope közelébe. -sétált oda hozzám és kezemnél fogva magához húzott. Amennyire csak lehetett hozzábújtam.
- Ülj le az asztalhoz, én majd a kaját elintézem. -suttogta a fülembe. Fogtam magam lehajtott fejjel az asztalhoz ültem, pont az asztalfőre. A már kihűlt rántottat Harry berakta a mikroba és megmelegítette. Tekintetem ez után folyamatosan Louist követte. Poharakat vett ki a szekrényből és narancslevet öntött. A többiek is lassan leszivárogtak és elfoglaltak egy-egy széket. Úgy néztünk ki, hogy ugye én ültem az asztalfőn és érdekes módon Louis a másikon (szembe velem). Mellettem Harry és Niall ült, Louis mellett meg Zayn és Liam.
- Mi ez a gyilkos hangulat? Lehet érezni a feszültséget a levegőben. Valami történt? -kérdezte Liam, ezzel megtörve a csendet
- Semmi. Inkább az a kérdés, hogy mit csinálunk ma? - válaszolt rögtön Harry ez.terelte a témát.
- Hát Rose azt mondta, hogy ma szabadnapunk van. -mondta Niall.
- Tényleg a lányok mikor jönnek? -kérdezte Zayn.
- Holnap délután 2-kor száll le gépük a Londonban, de Sam azt mondta, hogy ma még beszélünk. -szólaltam meg már én is. Ez után újabb kínos csönd telepedett közénk.
- Ki segít leszedni az asztalt? -tettem fel a kérdést.
- Majd én! -szólalt meg rögtön Louis.
- Majd inkább én, hagyd csak Lou. -mondta Harry. Louis felállt az asztaltól és elviharzott. Még azt is hallottuk, ahogy becsapódik szobája ajtaja. Egyre jobban kezdtem félni Louistól és a fiúk sem értettek, hogy miért viselkedik így.
- Nagyon finom volt s reggeli. -ölelt magához boldogan Niall.
- Örömmel csináltam. -mondtam neki.
- Kinek van kedve videó játékozni? -fordult felénk Zayn.
- Én megyek szívesen. -mondta Liam.
- Majd én lealázlak titeket. -nevetett fel Niall. Mosolyognom kellett a 3 fiún, akik mint kisgyerekek rohantak be a nappaliba.
- Őrültek! - fordultam Harry felé, aki már a fél asztalt leszedte.
- Mondták már. -vigyorgott.
- Amúgy a mosogatógépbe beraktam a tányérokat, csak a poharakat kell elmosni.
- Akkor azt majd én megcsinálom.
- Rendben, még letorlom az asztalt. Azzal én elkezdtem a poharakat mosogatni, Harry meg törölgetni. Egy pillanatra a nappali felé pillantottam a nagy üvöltözéseket hallva és az egyik pohár kicsúszott a kezemből. Nagy csörömpöléssel a mosogatóban végezte és összetört. Én meg nagyon okosan utána nyúltam és gyönyörűen elvágtam a tenyerem.
- Áuh. -szisszentem fel.
- Mi történt? -jött oda Harry, de rögtön észre is vette a vért.
- Menj föl a mosdóba és inkább ott most meg a kezed. És persze várj meg, mert lefertőtlenítem és bekötöm a kezed, csak ezt eltakarítom innen.
- Oké, de vigyázz magadra. -mondtam. Azzal elindultam fel az emeletre. Tenyeremből egyre csak buggyant ki a vér. Fájt rettenetesen. Beérve a fürdőbe a csap alá tartottam kezemet és hideg vizet engedtem rá.

Már jó pár litert pazaroltam el, amikor hallottam, hogy az ajtó becsukódik és a kulcsot valaki ráfordítja a zárra.
- Azért kulccsal nem kellett volna bezárni az ajtót. -zártam el a vizet és megfordultam. Teljesen ledöbbentem. Na ki állt megint velem szemben? Hát Louis, ki más?
- Mit csináltál a kezeddel? -lépett oda hozzám és megfogta a kezem. Olyan gyorsan történt, hogy moccanni se tudtam.
- Louis ez fáj. -motyogtam.
- Jajj, bocsi. De ülj le a kád szélére, addig előkeresem a kötszert. Nem tudom miért, de azt csináltam, amit mondott. Féltem tőle, de most még is kedves volt és nem erőszakos. Kivett a szekrényből egy fehér dobozt, amin egy piros kereszt volt. Kiszedett belőle jódot és kötszert.
- Félsz tőlem? -jött oda hozzám.
- Egy kicsit.
- Nem foglak még egyszer bántani, ezt megígérem. Ez most egy kicsit kellemetlen lesz. -kezemet kezébe fogta és tenyeremet elkezdte jóddal letisztítani. A seb nagyon csípni kezdett.
- Ne húzd el a kezed légyszi. -nézett a szemembe.
- Bocsi, de nagyon csíp.
- Tudom és bocsánat.
- Nem te tehetsz róla, én voltam a hülye. Inkább köszönöm, hogy segítesz.
- Ez a legkevesebb. De még nem válaszoltál, hogy mit csináltál?!
- Mosogattam és az egyik pohár nem szimpatizált velem. -erre a kijelentésemre felnevetett, amitől nekem is nevetnem kellett.
- Most komolyan megnevettettelek? -mosolygott és már kezdte bekötni a kezem.
- Hát, úgy látszik.
- Ennek örülök. És... akkor... nincs kedved este megnézni valamit velem?
- De van, persze.
- Akkor jó. Kész is vagyunk. Lehetőleg ne csinálj semmi veszélyeset.
- Oké, akkor te mosogatsz.
- Rendben. -mosolyogva léptem ki az ajtón és Harryvel találtam szembe magam.
- Miért volt bezárva az ajtó? -kérdezte,de gondolom amikor Louist meglátta kijönni mögülem rájött.
- Harry nyugodj meg. Louis csak ellátta a sebem.
- Ez igaz? -nézett át a vállaim fölött.
- Igen. -bólintott Louis.
- Bocsi fiúk, de még beszélnem kell a lányokkal. -azzal elsétáltam Harry mellett és bementem a szobámba.

VIVIEN

Megőrülök! A sok bőrönd között nem találok meg semmit!
- Lányok hova tettem a laptopom? -üvöltök le a szobámból.
- A feketébe! .jött a válasz Kleo-tól. És tényleg ott volt. Mire mennék a lányok nélkül? Tuti semmire.


- Sziaaa...! -üvöltöttem, mikor már Hope-pal videóhívásban voltam.
- Vivi, de jó végre látni. Már olyan régen beszéltünk, hogy a hajad is visszanőtt.
- Hát igen. De akkor holnap ki tudnál jönni elénk a reptérre?
- Persze, megbeszélem a fiúkkal, hogy vigyen ki valaki. Harry jó lesz,
- Ííííííí.... imádlak! Persze, hogy jó lesz! -kezdtem el tombolni.
- Jól van, nyugi. Biztos tetszeni fogsz neki. -biztatott. Sosem voltam megelégedve az alakommal. Ezért imádom ennyire. Mindig tudja, hogy hogy kell felvidítani az embert. Tisztelem és csodálom is a sok és kifogyhatatlan kedvességéért.
- Na rendben csajszi. Holnap végre újra látlak. De most megyek, mert Kleo és Domi sehol sem tartanak (nem tudják mit vegyenek fel, hogy elájuljanak tőlük) -suttogtam.
- Szia Vivi, akkor holnap. És feküdjetek le időben! Meg persze puszilom a többieket.
- Átadom, szia.